Page - 132 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

132 is jár, s a ki a rendes közgyűléseken föl is keres bennünket, egyébként pedig nem sokat aggat. Akad poéta is, ki a nevezetesebb eseményeket megénekli, kortes-dalokat gyárt, kitől rettegnek a falusi közélet esetlenebb vagy ágaskodóbb alakjai. Sőt szónokaink is vannak feles-számmal, olyanok is, kik mesterileg tudják nyakát szegni nyelvnek és gondolatnak, de olyanok is, kik keresetlen ékesszólásukkal a parlamentben sem vallanának szégyent. De a köröknek nem mindenki lehet tagja, s nem is akar. Vén ?nagyci- rok, kik lenéznek minden újítást, s gyanús szemmel néznek minden moz- galmat, a minek nem lesz jó vége; kevély parasztok, kik kicsinylik a mesterembert is, a kisebb gazdát is, a poétát is, az urakat is; kegyes lelkek, kik a köröket a templom ellentéteinek tekintik, s minden betűt, mely nem vallásról beszél, hiábavalóságnak tartanak, bizony nem dobnak ám ki két- három forintot azért, hogy egész esztendőn át nyeljék a hazugságot és pipafüstöt. Hát hiszen, ha valami történik a világban, úgyis csak meghozza azt az asszony a piaczról. Minek azért vén embernek oskolába járni? A mit az asszonytól meg nem tudunk, megtudjuk a szárazmalomban. Ott legalább azzal beszél az ember, a kivel összeszokott; nem is kell négy fal közé szorúlni, mint a betegnek, mert a malom barátságos ernyője alatt öten-hatan is megférünk egy padon, s látjuk a járókelőket is, — azokon kivűl pedig az Isten szép napját egész nyugovásáig, a kit nem azért adott ő szent felsége, hogy ablakból lesse az ember. Ez az igazi Népkör ! Csakhogy sokkal aristo- kratikusabb, mert ide nem lehet minden embernek két-három forintért beiratkozni; ott csak vérbeliek, törzsökös emberek megszokott köre gyűl egybe: gazduram (mert szárazmalma csak annak van, a kinek magának is van mit őrletnie) meg a régi komák, kikkel együtt kerülték az oskolát, aztán a jó szomszédság és atyafiság. Az úri rendből csak azok, a kik kevély- ségből adják a parasztot, mert ilyen is van közöttünk elég. Nem egy tiszt- újítás a szárazmalmok eresze alól indúl ki, s nem egy közgazdasági ügyet ott intéznek el. Hát az a temérdek polgártárs, magyarosabban „atyafi urama ki sem az olvasó-egyletek, sem a szárazmalmok kerítései között nem kiván okosodni, a félváros tanyákon lakó népe? Azokat sem hagyta világosság nélkül a társadalmi élet nemtője. Ezek számára van fenntartva a városháza tere, mely a közéletnek mindazt a mozzanatát magában foglalja, a melyet olvasó- körök és szárazmalmok csak rész szerént ölelhetnek föl. Mikor a vasárnapi