Page - 137 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

137 tilosban, a mikor akart. A peres felek sem jöttek üres kézzel, a mi nem volt corruptio; irigyelték bár, de meg nem rótták. Keleti fajunk szeret ajándékkal járulni följebbvalóihoz, a nélkül hogy a jó akaratú fogadtatáson kivűl egyéb viszonzást várna. Ezt a hajlamot ma sem vetkezte le. Sok biró még ma is alig gyózi visszaútasítani a pitvarában termett lisztet, bort, gyümölcsöt, de van annyi érzéke, hogy a „jóhiszemű vesztegetőre" nem sujt mindjárt a törvény szigorával. „Tud-e kend még valamit fölhozni (mentségül)?44 kérdé egy biró a verekedő juhásztól. „Most nem tudok", felel a juhász, „de Dömötörre nevelek egy jó vágót a tekintetes úrnak" . . . Hirdetés dobszóval. Néha magasabb vendégek érkeztek; ezeknek a város házánál külön tiszti szállás állt fogadásukra, s egyébként is a város vendégei voltak. A főszolga- bíró, a kerületi kapitány, az átútazó katonatisztek vígan töltötték velünk az időt féléjszakáig. És ha deák, ha kéregető barát, vagy épen „napkeleti fejedelem" (kolduló török) érkezett, a város ellátta őket, még útravalót, sőt ha a lovak ráértek, előfogatot is adtak nekik egy dúlőföldnyire. Mind ezek csak voltak. És a magyar asszony? Annak is megvan a maga mulatsága. Van egy példabeszédünk, mely az ő mulatságainak irányát megszabja. „Üres kama- rának bolond a gazd'asszonya. " Ebből folyólag, noha férjével egyenlő szabad- ságot élvez is, ritkán s csak rövid időre hagyja el házát, melyet élelmezési M. 18