Page - 141 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

141 próbájául is szoktuk tekinteni. Nem kell félni, hogy a sok kenyér ránk szárad! Sokan vagyunk, s ha ránk szárad, sem baj; annál tovább tart. Kevesen szokják ma már a mai petroleumos világban a gyertyamártást, mely hajdan egyik czímere volt gazd'asszonyainknak. A sajtkészítés ellenben még mindig nevezetes jövedelmet ád, kivált a tanyai gazdálkodásban. Még csak a különféle aprómarhák tenyésztését és a házi kert állandó gondozását, végre a lakóház gyakori bemeszelését kell megemlítenünk, s mindenről megemlékeztünk, a mi a magyar parasztasszonynak mulatság. Mosó asszonyok télen a folyónál. A férfi és női nem ezen itt jelzett szórakozásai és mulatságai fölött messze kimagaslanak a minden kor, nem, sőt osztály találkozási helyéül szolgáló vásárok. A messze vidék ötlovas hintókon robogó nagy-uraitól és a síkságokon gulyáikkal uralkodó gazdag parasztoktól kezdve le a vásári koldusokig, kik a sátorsorok torkolatánál hasítják siralmas énekeiket, minden élő megjelen Debreczen, Kecskemét, Szabadka, Szeged, Gyula és a példa- beszédileg is híres Túr sokadalomnak nevezett vásáijain. A vásárok gyüle- kezése rendszerint ünnepre vagy vasárnapra esik. Jó Béla királyunk ezelőtt nyolczszáz esztendővel már megpróbálta szombatra tenni, de sikertelenül.