Page - 154 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

154 lítottak némely francziaországi leletekhez. Egyébiránt gazdagságra nézve ezen kincs a második helyet foglalja cl az alföldi arany leletek közt, mert aranysulya négy kilogrammnál valamivel több, valószínűleg tehát valamely törzsvezér tulajdona volt. Tizennyolcz nehéz sodrott arany nyakperecz (torques), a keltáknak ezen jellemző dísze találtatott ott együtt négy súlyos karpcrcczczel, négy trébelt boglárral, két ruhakapocscsal és egy arany övvel együtt, mely jellemző vas-kori díszítéssel ékes. E kincs jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumnak egyik fődísze. Minő különböző néptörzsek lakták az Alföldet a legrégibb időktől fogva egész a népvándorlás koráig: nem lehet pontosan meghatározni. Napfényre került emlékeik az egész Alföldön stiljökre nézve azonosok, de azon jellemző őskori erődítések, melyekre sok helyütt akad a földmívelő, mutatják, hogy különböző népségek laktak itt, melyek egymással gyakran háborúban éltek; ugyanazért határaikat egymás ellen biztosítani akarták. Azon messzire terjedő árkokat és sánezokat értjük, melyek az Alföldet különböző irányban átszel- delik s melyeket a föld népe hol egyszerűen nagy ároknak, hol római sáncz- nak, hol Ördög-, hol Csörsz-ároknak nevez. A nép az oly nagy munkákat, melyek emberi erőt meghaladni látszanak, mindenütt vagy a rómaiaknak, vagy mesés óriásoknak, vagy az ördögnek szokta tulajdonítani s ezekhez fűzi mondáit. így a Csörsz nevet is egy mesés királyfinak tulajdonítja, holott az valószínűleg nem egyéb, mint a szláv csert (csehül csrtj szónak magyar átalakítása, mi az ördögnek eredeti elnevezése a szlávoknál, mielőtt a keresz- ténység a diabei nevet náluk is meghonosította. Az ekevas sok helyütt elegyengette már ezen sánezokat és árkokat, de a kutató nyomon követheti hosszú vonalaikat, melyek a vezérkari térképeken csakugyan föl vannak véve épebb részeikben. A Duna és Tisza közt Vácz táján kezdődik az egyik sáncz, mely Hatvannál Árokszállás felé kanyarodik, onnét Erdőteleknek, hol az egyik ága Füzes-Abonytói fölfelé Diós-Győr irányában a hegyek alatt a Sajóhoz fut, a másik Ároktő mellett a Tiszáig ér s azon túl Püspök-Ladányig és Bárándig folytatódik lefelé. Egy másik ilynemű erődítés Duna-Keszinél kezdődik s Gödöllőtől csaknem egyenes vonalban húzódva, Puszta-Szent-Györgynél a Tiszáig ér. Egy harmadik Isaszegtől Jász-Ladánynak fut s valószínűleg Bárándnál csatlakozik az első nagy árokhoz. Bajától Szelevényig ismét találunk ily sánezokat; továbbá Apatintól Járekig s innen a Tiszával egy- közűleg Csongrádmegye határáig azon erődítéseket, melyeknek alsóbb részét