Page - 176 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

176 váltakoznak egymással falvak, városok, melyeket lakottaknak hirdetnek már legrégibb okmányaink. A tatár dúlások szomorú napjaiban, valamint a hosszas török hódolt- ság alatt is, fentartja magát a vidék népe. Részben a Duna szigeteire, részben a megye belseje felé fekvő nádasok közé menekül a lakosság, míg a legnagyobb veszedelem elvonúlt ; a török időben pedig okossággal előrelátó eszélylyel tartja meg városát, mely néha jobban védi, mint a körfal. Hűséges adófizetői lesznek a pasáknak, s önként adott ajándékok által váltják meg magokat a kifosztás ellen. A török helytartók így esztendőnként megújúló sarczot kaphatnak a néptől, míg ha földúlnák házait, a préda csak egyszer lenne bőséges, de azután elszéledne a nép. Békén hagyják tehát a lakossá- got, sőt menedéklevelekkel biztosítják békés élhetését. Még a kisebb helyek is számos bizonyságait őrzik a pasák kegyének irataik között, olykor magyar nyelven. így p. o. Dömsöd a kalocsai törököknek egy 1686-ban kelt levelét birja, mely érdekes világot vet az akkori állapotokra. A mint a levélből kitetszik, a dömsödiek, hogy békében legyenek a némettől is, egy német őrzőt fogadnak a faluba; de, hogy ebből baj ne támadjon, bejelentik azt a töröknek. A török látja szándékukat, s azt mondja, jól van, csak az az őrző ne mutassa magát a falut övező árkon kivűl. És ha csapatok jönnének a falu alá, azt a tanácsot adja a dömsödieknek, hogy paraszt ember mutassa magát elsőben az ároknál, akkor nem lesz baj (mert akkor az ellenség nem tart fegyveres ellenállástól). A levélnek erre vonatkozó eleje így hangzik : „Elvöttük leveletöket, jámborok. Jól értjük, mit akartok jámborok mi tőlünk. Adja Isten, hogy maradhassatok jó gazdák. Jól értjük, hogy őrző némötöt hoztatok. De jámborok Isten ne adja, hogy mi háborgatnánk a ti őrzőtöket; hanem tartsátok magatok és jószágtok megőrzésére. Mi igaz űri török hitünkre adjuk e levelünket jámborok kezetökbe, egész sereggel együtt, hogy nem bántunk, sőt oltalmazunk; csakhogy azt parancsoljuk jámborok, hogy az őrzőt az árkon kivűl ne ereszszétök; mert sok főféle ember jár, ki tudja, kivűl mi találja? Azonban hajdukatonákat a város be ne ereszszön, mert még az is velük együtt elvész. Ha valami embört vagy seregöt láttok, az árokra elsőben paraszt ember jőjön. — — Kalocsai Bezddn aga, Hasszán Aga, Hasszán Tihája és egész sereg." Ismételjük, csak okossággal s a körülményekhez alkalmazkodással lehetett elérni, hogy a vidéken igen sok helység maradt meg épen, s lakottként került ki a tőrök hódoltság alól. így az imént említett Dömsödön kivűl Dab, Tass, Pereg, Szalk-Szent-Márton, Duna-Vecse, Solt, Duna-Pataj,