Page - 202 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

202 Krakkóba, Pétervárra, sőt Afrikába is, Alexandriába. A szorgalmas szőlős- gazda júniustól kezdve késő őszig soha sem aluszsza át az éjszakát, ha jó termés van. Már egy-két órakor éjfél után elkezdik a gyümölcsöt a piaczra szállítani az úgy nevezett tót garabókban ( 00-as számhoz hasonló nagy hárs-kosarakban), s mire a nap fenn van az égen : a kiválasztott gyümölcs gondosan csomagolva indúl a vasúton. 1887-ben csak magáról Kecskemétről 900.000 ily kosár gyümölcsöt vittek el így. A sertéshízlalás és kereskedés újabban szintén élénk lendületet nyert. A czeglédi s főleg a kecskeméti sertéshízlalók messze földön híresek. Kecskeméten, a város déli részén mintegy 24 holdnyi területen, mely külön szárnyvasúttal van ellátva, sertéshízlaló telep van, honnan mintegy 40—50.000 darab legkitűnőbb minőségű hízott sertést szállítanak külföldre. Ezen kivűl az apró-jószággal: lúddal, kacsával, pulykával, csirkével szintén élénk kereskedést űznek. Külön említést érdemel a nagy-kőrösi uborka, melylyel a lakosság jóformán minden nagyobb európai piaczot eláraszt. Nemcsak a kerteket s a városhoz közel eső vetemény-földeket vetik be uborkával, hanem a tanyákon is jókora területet avval foglalnak el. A közeli, jó uborkára való föld holdjáért szívesen megadnak 80—100 forint haszonbért is. Budapestet majdnem kizárólag Nagy-Kőrös látja el uborkával. Általában a régi „három várostt lakossága vállalkozó szellemű, szor- galmas, fáradságot nem ismerő, élelmes, takarékos. Bizonyos józan tartóz- kodás, mely eleinte idegenkedik minden újtól, egyik fő sajátsága, de azért a korszerű haladásnak is híve; mire jellemző példáúl szolgál az a tény, hogy, mikor az ötvenes években a minta-kert alapítását a nagy-kőrösi polgármester indítványozni megkisérlé: az ottani gazdaközönség s a szegény nép a legélesebben ellene nyilatkozott; de mikor a kertet mégis megalakí- tották, rövid idő múltán épen a volt ellenzői lettek legerősb támogatóivá, így vannak majd minden új eszmével eleintén, s tán épen ezért a polgári osztálynak különös fenntartói és fejlesztői. A szerény, de férfias gazda- közönség, mely épen úgy gyűlöli a fenhéjázást, mint a megalázkodást, s mely büszke függetlenségére és vagyonára, tisztelettel ugyan, de némi idegenkedéssel tekint olykor az úri osztályra, hanem azért törekszik annak beszédmódját, műveltségét elsajátítani. Nála inkább csak az számíthat tekin- télyre, a kinek fekvősége vagy tőkepénze van. A hosszú kabátos embert nem igen szereti, de azért szívesen olyanná nevelteti a gyermekét, legalább