Page - 204 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

204 nek, hanem tartósságának is kedvezni látszik. Alig lehet más felé aránylag oly hosszú életkorú embereket találni, mint a „három városu-ban, a hol a 70—80, sőt több évet is oly sokan megérik. Természetesen része van ebben a vérmérséklet egyensúlyának, a mértékletes, józan, takarékos élet- módnak is. Az egyszerű kék posztóruhába öltözött polgár, kiről azt hinné az ember, hogy két kézi munkájával keresi mindennapi kenyerét, gyakran 40—50 ezer forintot hord mellénye belső zsebében, s olykor csak agyaggal kimázolt földes szobában lakik, mely kivűlről is, belülről is keveset mutat, de tiszta, egészséges, barátságos. Voltaképeni ipar, mely a helyi szükséglet kielégítésén kivűli czikkek előállításával foglalkoznék, egyik városban sincs. A különben kellő számban levő iparosok készítményei, melyek újabban nem igen maradnak hátra a fővárosi hasonló készítményektől, jobbára helyben találnak vevőkre. A régebbi iparosok nagy részt fölhagytak mesterségükkel s földet szerezvén, gazdálkodnak inkább, mint hogy a mesterséget folytassák. A gazdálkodást előkelőbb foglalkozásnak hiszik. Az úri osztály a három város között, a lakosság arányát tekintve, Nagy-Kőrösön legerősebb. Ujabb időben azonban a művelt rend Kecskeméten is fokozott mértékben szaporodik. Czegléd e tekintetben — ámbár élénk vasúti középpont — a leghátrább áll, pedig már a XVI. század végén oly híres főiskolája volt, hogy még Debreczenbe is többször innen küldtek alkalmas hitoktatókat. A kecskeméti kétemeletes ódon külsejű református főiskola szintén nagy hírnek örvendett, valamint jogakadémiája is. A katho- likus gymnasiumot, mely a kegyesrendiek vezetés alatt áll, Koháry István alapította, de a város egészítette ki főgymnasiummá. E két nagy intézet mellett még egy állami reáliskola is kezdett az ötvenes években fejlődni Kecskeméten, s néhány év óta teljes nyolcz osztályúvá egészült ki. Az a missió azonban, melyet a nagy-kőrösi gymnasium teljesített, szinte párat- lannak mondható. Soha egyetlen iskola sem hatott talán a város népére s nem olvadt össze a helyi közszellemmel annyira, mint ez. Ennek okát legfőkép abban kereshetjük, hogy az egyház vezetői, tehát az iskola felügyelői is ugyanazok, a kik a város polgári ügyeit intézik. Régente a főbíró volt egyszersmind az egyház főkurátora, a ki az iskolától semmi áldozatot meg nem tagadott. Tanárai koronkint az ország első tudósai voltak. A régebbiek között legnevezetesebb Losonczi István, kinek énekei s főként „Kis-Tüköru-e egy egész századra hatottak; az ötvenes években pedig olyan