Page - 224 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

224 kivarrott subába télen, mint tesz fejére báránybőr süveget, s mint hányatja ki vitézkötéses sujtással a nadrágját. Pedig talán közösek voltak a szépapjok szülői még, s az ide szakadt testvér ma is németül beszél, de napbarnította kerek arcza, termete, munkálkodása, sokban még gondolkodásmódja is alig különbözik valamiben a tősgyökeres magyarétól. Hátha még pusztán lakik ez a német rokon, hol az átalakulás sokkal gyorsabb! Bizonynyal csodál- koznék a külföldi, ha megtudná, hogy a puszták fiai között — kikről annyi rémes históriát olvasott — feles számmal vannak német és tót eredetűek : Weberek, Mayerek, Weszelkák, Szklenárok s más ily nevűek, kikre sokszor csak azért bajos ráismerni, mert új nevet ád nekik a nép, — sokszor a csúfolódás, — ha hírre kaptak. Csak kisebb különbségek maradnak meg a külsőben, s a részletekbe ható éles figyelem — fajunk kiváló tulajdonsága — fogja csak megkülön- böztetni első tekintetre, ki a magyar származású, ki az idegen. így a pest- megyei sváb paraszt kabátja olyan szabású, mint a magyaré, de soha sincs rajta pityke gomb, sötétkék posztó mellényén pedig feltűnően kevesebb a ki varrás. Gombos rajthúzlit pedig — a pusztaiak szokásos téli öltözetét — nem vesz magára soha. A leány másként köti föl a fejrevaló kendőt, s az asszony csipkés főkötőt hord e kendő alatt. Hogy szembeállítsuk egymással a szélsőségeket, bemutatjuk rajzban egy részt a kecskeméti népviseletet, más részt a kalocsait. Ma egyformán magyar a kecskeméti és a kalocsai nép, de amannak elei is magyarok voltak, emezé dalmaták; fel fog tűnni a különbség a kettő között. Jellemére nézve is különböző egy kissé az elmagyarosodott német a magyartól. Csendesebb, rendszeretőbb, a mellett beszédesebb és közléke- nyebb. Es ez áll részben az e tájon letelepedett tótokról is, a kik rendesen szerény, visszavonúló természetűek. Általában józan okosság, szorgalom, takarékosság, a hagyományokhoz való konzervatív ragaszkodás, de a mellett a megváltozott körülmények fölhasználni tudása jellemzik kiválólag megyénk népét. Egészben véve szem- lélődő természetű s inkább tapasztalásból, mint könyvből meríti ismereteit. Szereti a kényelmet, de meg tudja fogni a dolog nyelét, mikor sürgős a munka, vagy érdekei úgy kívánják. A szakmányba dolgozó óriás munkát képes elvégezni, aratáskor 18—20 órát dolgozik a legnagyobb erőfeszítéssel gyilkos melegben is, alig aludva egy keveset; de napszámban lassúbb, nehézkes, alig emelinti a kapa nyelét, melynek hosszúsága megkíméli derekát