Page - 258 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

258 ágra mutatva adá ki vitézeinek a vezéri szót : „Emerre két felé tartsatok és foglaljatok ama nagy folyóig!" A mátraalji síkság egyik legszembeötlőbb bizonysága annak a tapasz- talatnak, hogy „az Alföld egészben véve lépcsőzetesen összerakott síkok mozaikja, melyek közül a magasabbak szabálytalan görbületű határszélekkel hajlanak át az alacsonyabbakba". Ez a Tisza ide eső vonalának 85—90 méter közt váltakozó magasságától 170 métert is haladó magasságokig emelkedik, s így egészben véve nyugatról keletre ereszkedő rézsút lap; ez a lejtősödés azonban oly lassú, hogy a szem észre sem igen veszi. A fölszín sík egyenessége oly egyenletesnek tűnik föl, hogy télen egy befagyott nyugvó tengernek, nyáron pedig óriás terített asztalnak látszik. Egyhangúnak, vagy épen unalmasnak azonban mégsem mondható, mert már itt helységek is, erdők is jóval sűrűbben tünedeznek föl, mint az Alföldnek innen délre esőbb tájain. De meg a hegységek szomszédsága patakokkal is élénkíti, melyek mind vagy a Tiszába, vagy annak nagyob- bacska mellékfolyóiba ömlenek. E patakok közt van egy, a Hejő (hév folyó), melynek meleg vizét a legszigorúbb tél sem tudja jégkéreg alá kényszeríteni. Ez a meleg patak a Bükk alján fakadó Tapolcza nevű hévforrás lefolyása. Azonban legszebb e síkságnak a nyári tengere, a selyemfénynyel hullámzó délibáb, mely minden fényesebb napon el-elönti a rónaságot, mintha folyvást fenn akarná tartani egykori ősének, a valaha itt hullámzott igazi tengernek az emlékezetét, vagy mintha igazat akarna adni a népregének, mely a délibábot tündérnek személyesíti, ki, mint csodaszép királyleány, jegyese volt az itt uralkodott Csörsz avar királynak. Ez az egybekelés előtt sírba szállt; de a tündér holta után sem szűnt meg őt szeretni. Szereti még ma is; de a sírját nem tudja; azt jár keresni e vidékre. Ezt a szép regét így szólaltatja meg Tompa : Nézzétek Délibábot !.. Csörsz nyughelyét keresve Verőfényes napon, És nem találva meg. Meg-megjelen remegve S kesergvén most is, a kit A víz elmente után az itt felejtett tengerszemek még jó sokáig aka- dályúl szolgáltak abban, hogy az alantasabb részek megszállhatók legyenek. Több mint valószínű azonban, hogy ezen idők kókorszakának hegylakói A sík határokon. Az alföldnek vidékin Tűnő szárnyon lebeg, Hajdan könyezve várt : Elönti könyözönnel Körűi a láthatárt.