Page - 268 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

268 A Mátraalj leginkább földmíveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. Nem valamire való gazda az, a ki nem maga nevelésű lovon jár. Leg- nagyobb bolondja a lovának a matyó. Megütni nem ütné meg a kövesdi toronyért sem ; de még ha menten siet is, oly kegyesen suhintja meg ostorát a kövér jószág fölött, hogy az vagy veszi észre, vagy sem. Valóságos beduinjai síkságunknak. Rónánkon a magyar föld minden gazdasági terméke megvan. Bora csak kerti terem. Legnevezetesebb, mert legkarczosabb, a csáthi (Borsod). Ha lakzit akar ülni az e vidéki ember, vagy ha a búcsú közeledik, rendesen Eger vagy Miskolcz tájékáról látja el magát borral. Heves város és Csány dinnyéi országos hírűek. Ezeknek síkjain ezelőtt őserdők voltak, miknek most már semmi nyoma, de még mindig kipusztít- hatatlan az erdei talaj, melyen ma minden irányban mérföldnyi ákáczfasorok tenyésznek az útak mentén. A Mátraalj népe, miként a magyar mindenütt, vendégszerető. Búcsú, lakzi, keresztelő, halotti tor, disznóölés mind megannyi czím a barátságos összejövetelre. De az útas vendégnek sem lehet panasza. És ilyenkor az asszony tesz ki magáért. „A ki a tiszai asszony süttét-főztjét nem ette, az nem is tudja, mi a jó. Megeheti azt még a király is", tartja a közmondás. Az alföldi ember komoly, de mulatsága közben csupa szív. Ilyenkor a legérzékenyebb faja és nemzetsége becsületére is. Népünkben sok az arisztokrataság; nagylelkű és minden áldozatra kész. Szívesen szerez másnak örömet; nem tudja elnézni más szomorúságát maga mellett és nem veszi észre, hogy épen ő az, a ki mindig alább mélyed érzelmeinek tengerében és mindig szomorúabbak a nóták, melyeket húzat. A fiatalság mulatságai vidámabbak és lármásabbak. Megesik ilyenkor könnyen az is, hogy a fiatal- ság két vezére megmérkőzik egymással. Hadd tudja a világ, ki a legény a csárdában. A vastag koponyájú matyó fiatalság verekedő. A kövesdi alvégnek és felvégnek egymás ellen való hadjáratai és véres csatái még most sem szűntek meg. Tánczolni mindkét nemű fiatalság nagyon szeret. Művelik néha az idősebbek is, hiszen a magános „verbunkost" már csak ők tudják eljárni. Népünk istenfélő és erkölcsös. Katholikusnak nem kell jámborabb a tiszavidékinél. Falaik tele vannak aggatva szent képekkel. Könyvesek mindnyájan, van olvasójok is. Szeretik a szentek életét olvasni vagy hall- gatni. Nemcsak saját egyházukat látogatják szorgalmasan, hanem messze