Page - 328 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

328 gyászol még a puszta faluk területén, vagy egyes, emberi csontokkal telt kőmorzsalékos domb, hol templom, vagy valami kastély lehetett. Sok faluból még csak ennyi sem maradt ; egyedül a puszta név, a mit régi írások föl- jegyeztek. Ezért is van e nagy területen összesen csak 20 város és falu. Pedig a jó föld, a terjedelmes legelők, a hajdan nagy vadállomány s a Tiszaszabályozás előtti roppant halgazdagság a legrégibb időktől fogva erősen vonzották ide a lakosságot. Mutatják ezt a számos, csiszolt kő-kor- szaki telep leletei, nemkülönben a bronz-korszaki maradványok. A római korszakból is akadunk néha érmekre ; jele, hogy e táj akkor is lakott volt, s a honos barbarok kereskedelmi összeköttetésben állottak a közeli provin- cziákkal. Igen sűrű és vagyonos lehetett a népség az Árpádok idejében, mert azon korbeli pénzeket, nem ritkán aranyat is, gyakran és nagyon sok helyt vet föl az eke még ma is. Legérdekesebb fönmaradt történeti emlékek a halmok és laponyagok, melyek száma kétszázon felül van. Ezek eredete az ős régiség homályában vész el. Tudományosan megvizsgálva még nincsenek, csak az látszik kétség- telennek, hogy ezek is ép úgy, mint az úgy nevezett Csörszárkok, valamely ismeretlen ős-nép alkotásai, melyeket aztán későbbi foglalók is használtak temetkezési, vallásos vagy hadászati czélokra. Most pedig nagyon alkalmasok arra, hogy a késő kor gyermeke végig tekintsen szellőjárta, vadvirágos ormaikról a fölséges, végtelen síkságon, s elmerengjen a rég elmúlt időkön, a távoli jövendőn . . . . Mind víz mellett feküsznek, bár soknak lábánál már csak a szikes, száraz mélyűlet mutatja, hogy ott is víz állott vagy folydogált valaha. Rendesen szép kúpalakúak, 6—7 méternyi magasság mellett 40—60 méter alap-átmérővel s 7—11 ezer köbméter földtarta- lommal. A laponyagok jóval alacsonyabbak, s ezek fenekén több esetben agyagból keményen kivert padkát, azon égett csontokat, hamut, durva edény darabokat s barbar ékszereket találtak. Még a hajdúk korszakából sem sok történelmi emlék maradt fenn. Földből és fából készült erődítményeik elpusztúltak, a templomaik körűi volt lő-réses téglafalak, kerek bástyák, újabb időkben szintén, nagy részt leromboltattak, de a városok levéltáraiban őriztetik néhány érdekes emlék : a Bocskay adománylevelei, más kiváltság-levelek, török pasák ékes iratai s a szép magyarsággal írt régi jegyzőkönyvek, melyek nem sokára a hajdúk letelepedése után kezdődnek, s érdekes adatokat szolgáltatnak arra nézve, hogy a háborúban oly féktelen hajdúság, otthon, a maga fészkében mily