Page - 331 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

331 államot képezve az államban. Ezek szabad hajdúknak neveztettek, ellen- tétben az előbbiekkel, kik leginkább a végvárak őrzésére alkalmaztattak. Nagyobb szerepet a mohácsi vész után kezdtek a hajdúk játszani, s legnagyobb részt a Zápolya pártjára állva, mint fontos hadászati tényező is számot tettek, míg a század közepén oly rémítő pusztításokat vittek végbe mindenfelé, hogy a török és a bécsi udvar egyességre léptek kiirtásukra. Megfékezni azonban nem sikerűit őket ; az ellenük egyre-másra hozott szigorú törvényekkel pedig épen semmit sem törődve, szakadatlanúl véren- geztek, pusztítottak tovább. Condottierik módjára harczot és zsákmányt kerestek folyvást bárkivel és bárhol, s egyszerre látjuk őket a legkülön- bözőbb zászlók alatt, bel- és külföldön sokszor egymás ellen is küzdeni, vagy egész önállólag, saját szakállukra hadakozni, dúlni. Nagy és nevezetes fordúló pontot képez e szilaj harczosok történetében a Bocskay föllépte. Ekkor szegődtek a nemzeti és vallásszabadság zászlaja alá; itt tömörültek egységes fegyveres testületté, s ettől fogva e zászló alatt állhatatosan megmaradtak, annak hatalmas támaszai lettek s tetteiket ezentúl ez eszmékhez való belső, mély ragaszkodás jellemezte, mi még féktelenkedéseik, meg-megújúló vérengző kihágásaik zűrzavarából is félre- ismerhetetlenül előtűnik. Bocskay, fölkelése kezdetén, először is a hajdúkat igyekezett meg- nyerni, jól tudván, hogy eme harczedzett kemény vitézek hova csatlakozása fogja a mozgalom sorsát eldönteni. Sikerűit is a hajdúk közel eső csapatait könnyű szerrel megnyernie, s ezek rettenetes vezéreik, Lippai és Némethi alatt, szívvel-lélekkel Bocskayhoz állottak, kihez mint magyarhoz és refor- mátushoz különben is szítottak. S e csatlakozás döntötte el csakugyan a háború sorsát. Ugyanis a hajdúk, a Bocskay elnyomására siető Petz tábornok válogatott seregét, melyben többek közt ott volt a stájer nemesség virága s 1.500 sziléziai vértes lovag, — Almosdnál megtámadván, szörnyű véres csatában töké- letesen megsemmisítették, s a vészhír hallatára, 10 ezer főnyi seregével visszavonúló Belgiojosot is utóiérvén, a Tiszánál rácz csapatai nagy részét lelkonczolták ; mire a fölkelés tüze olthatatlan lángokban csapott föl s a Dél-Magyarországon, Erdélyben és egyebütt kalandozó hajdú csapatok is egymásután a Bocskay zászlói alá állván, Kassát s felső Magyarország nagy részét csakhamar elfoglalták. A következő évben pedig Básta is ki veretvén az országból, a Bocskay győzedelmes seregei Morvába, Alsó-Ausztriába, 42*