Page - 342 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

342 föl lehetett ugyan ösmerni a nyíri asszonyt maga szőtte-fonta ráncztalan vászonszoknyájáról, s a nyíri férfit „matyifürtös u gubájáról, ma azonban a vidéki ipar e termékei nagyobbára leszorultak, s csak itt-ott nagy ritkán láthatók még. Annál feltűnőbbek a Nyír némely vidékein, kivált Kis-Várdán és kör- nyékén a holdképpel díszített sírfejfák. E fejfák eltérőleg az alföldi csúcsos bálvány-fejfáktól és a pestmegyei turbánosféle síremlékektől, körívesen vannak idomítva, s a körívben, a sírfölirat fölött fogyó és növő holdképek díszlenek. E holdképek jelentőségét a nép maga sem tudja ma már, s alkalmazásával inkább csak az ivadékról ivadékra szálló szokásnak tesz eleget. Némelyek ugyan a halálozás időszakát mutató jelnek tartják e hold- képeket, de a sírföliratokon olvasható halálozási idő, s a fejfára faragott fogyó vagy növő hold-alak, legtöbb esetben ellentétben állanak. Legvaló- színűbb, hogy e sokszor emberi arcz alakú holdképek a hajdani holdimádásnak maradványai. Az is figyelemre méltó e fejfáknál, hogy a holdba rajzolt emberi arczok tipusa sokszor egészen idegenszerű, s meglepően hasonlít a régi freskókon látható kun arczokhoz. Szokásban van a Nyírség némely vidékén az is, hogy a szerencsétlen halállal kimúltak fejfáit vörösre festik. A Nyírség ősi lakossága magyar, míg a századok viharán elpusztúlt helyek későbbi telepítvényesei többnyire más nemzetiségűek. Nyíregyháza nagy részben tót telepítvény, Rakamaz, Űjvencsellő, Napkor, Bácspetri stb. sváb, Kálló-Semjén, Nyír-Adony, Nyír-Lugos oláh, sőt Pátroha, Kis- és Nagy-Báka régi czigány telepít vények. De e telepítvényesek is mind beszélnek már magyarúl, részben pedig teljesen elmagyarosodtak. Vallásra nézve a lakosság református, római és görög katholikus, de zsidók is jelentékeny számmal vannak. A nyírségi magyarság, mely külsejére a többi alföldi magyarságtól nem különbözik, bátor és önérzetes magatartású, józan, értelmes nép; föl- fogása gyors, kedélye élénk, a közügyek iránt rendkívüli érdeklődéssel viseltetik; politizálni, olvasgatni nagyon szeret; barátságos, ámbár bizonyos visszatartó büszkeségtől nem ment, mi még a régi nemesi világ maradványa. A vendégszeretet ősi erénye nagy mértékben megvan még most is, bár korántsem nyilatkozik olyan mértéktelen módon, mint ez előtt csak néhány évtizeddel is. Ez időkben a túlságos vendégszeretet itt-ott valósággal akadá- lyozta a szabad közlekedést. így például volt egy gazdag nemes úr, a ki annyira ment, hogy fegyveres hajdúkkal állatta el a falu végét, a melyben