Page - 343 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

343 lakott, s minden arra járó-kelőt, ha szép szerével rá nem lett, erővel hurczoltatott be kastélyába vendégnek, s nem volt az a halandó, a kit három napnál elébb eleresztett volna, és hogy biztosítsa magát egyik-másik fogott vagy önkéntes vendég idejekorán való távozása ellen: egyszerűen kiszedette a vendégek kocsijainak kerekeit. S hogy ez a nemes úr nagy vendégszeretetével senkinek kárt ne tegyen, a falujában levő zsidó korcs- márosnak, csupa méltányosságból, minden fogott vendég után pontosan Nyíregyháza főtere. megfizetett egy-egy húszast kártérítésül. Hátha oda szállottak volna azok a vendégek ! Ügy szólván örökös vígság és lakmározás volt ekkor a nemesi kastélyokban és tágas kúriákban, hangzott a tüzes czigány zene, folyt a bor, bősége volt mindenféle jó ételnek. Alvással mentől kevesebbet töltötték az időt, hanem üdülésül egy-egy hatalmas agarászatot vagy vadászatot rendeztek, mi után újúlt erővel ismét hozzá fogtak a vendégeskedéshez. Sok kastélynak és kúriának még csak a kapuja is éveken keresztül ki volt vetve a sarkából annak jeleűl, hogy ott mindenkit szívesen látnak. A nyírségi ember a múltak dicsőségének emlékét kegyelettel őrzi dalaiban, mondáiban, sőt a népjátékokban is fentartja. Azonban míg a sík