Page - 344 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

344 alföldi magyarság emlékében — mondhatni — kizárólag az Attiláról és Mátyás királyról szóló mondák élnek, addig a nyírségi nép hagyományainak legkedveltebb és fő alakja Szent László király, kinek csodás tetteiről annyit tudnak regélni, s emlékezetét számtalan ünnepi mondóka, dal és játék őrzi. Igen sok monda él a Nyírségen a Báthoryakról és Kis-Várda hajdani urairól is. A Nyírség már történelem előtti időkben sűrűn lakott hely volt, mit bizonyítnak a vidék több mint száz különböző helyén talált kő- és bronz- kori gazdag leletek, melyekben agyag háló-sulyok, kovakő és obsidián nyílhegyek, sarlók s más földmívelési eszközök, kések, kőbalták, füles vésők, tokos szekerczék, bronzkalapácsok, változatos alakú és díszítményű edények fordúlnak elő. És hogy az itt élt őslakó ezen eszközökhöz nem pusztán kereskedelmi összeköttetés útján jutott, hanem maga is gyártotta, mutatja a számtalan kovakő- és obsidián-szilánk, a bronzkorszakra nézve pedig a szabolcsmegyei múzeumban levő bronz-rögökön, rézpogácsákon s néhány öntőmintán kivűl azon, a maga nemében páratlan öntő-kemencze, mely a gazdag rakamazi őstelepekből csaknem teljes épségben került elő közelebb, s most a dr. Józsa András jeles régészeti gyűjteményének fő díszét teszi. A fölsorolt tárgyakon kivűl nagyon figyelemre méltók az e vidékről került s a szabolcsi, a debreczeni református főiskolai s a budapesti nemzeti múzeumban, valamint egyes gyűjtők birtokában levő karpereczek, bronz- tűk, boglárcsattok, gyűrűk, öviemezek, üvegpaszta-gyöngyök, és kivált a nagykállói gyönyörű dísztárgyak, melyek kétségtelen tanúságot tesznek arról, hogy az itt lakott ősnép aránylag igen fejlett műveltséggel bírhatott. Ez ős népeknek leletekben gazdag s régészeti és anthropologiai tekin- tetben rendkívül tanúlságos őstemetői közül eddig a hugyajit, anarcsit, ajakit s legutóbb a nyíregyházit tárták föl és ismerik tudományosan. A magyar honfoglaláskor a Nyírséget a Névtelen Jegyző szerint kazárok lakták, kiket a Tiszán átkelt Szabolcs, Tas és Töhötöm vezérek kiszorítván, e kedvökre való területet saját népükkel szállatták meg. A foglalás bizto- sítására Szabolcs vezér a Tisza partján erős földvárat építtetett, melyet róla Szabolcsnak neveztek. E hatalmas, még most is, egy ezred év múltán fennálló földvárról vette aztán nevét Szabolcsvármegye. A magyaroktól megült Nyír sok ideig fejedelmi birtok volt. 1069-ben rácsaptak s feldúlták az Ozúl kunjai, kiket azonban a cserhalmi ütközetben tönkre vert László király.