Page - 347 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

347 czikkekkel, annyival kevésbbé, mert a mit megvont tőlük II. és III. Ferdinánd s a törvényhozás, azt megadták s újabban biztosították számukra az erdélyi fejedelmek s Nyíregyháza hatalmas urai. Innen van, hogy Nyíregyháza továbbra is kedvelt menedékhelye maradt a szökött jobbágyoknak; minélfogva folyvást gyarapodott lélekszámban és vagyonosságban, bár a vármegyei rendek szünetlenül panaszkodtak, sőt az 1670-iki beszterczebányai, majd később az 1681-iki soproni országgyűléshez A vajai kastély. sérelmi előterjesztéseket tettek az „obsoletum és országtól elrontatott privilé- giumhoz ragaszkodó" Nyíregyháza ellen. De az első virágzás korszaka csakhamar aláhanyatlott. A XVII. és XVIII. század folytonos harczaiban mint katonai állomás, török, német s egyéb barangoló hadak szakadatlan pusztításainak volt kitéve. E pusztítások, valamint a szünet nélküli katonatartás, magas porczió s egyéb elviselhetetlen terhek, és az irigykedő vármegyének ellenséges indúlata következtében a lakosság legnagyobb része lassanként elszökdösött, akik megmaradtak is, vagyonúkban rendkívül megfogyatkoztak, elannyira, hogy 1750 táján már csak mintegy 500 lakosa volt a községnek, s az összes jószágállomány 260 darabból állott. 44*