Page - 365 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

365 ban a nemzeti jótékonyság az egy nyáron leégett Eperjessel és Toroczkóval együtt Nagy-Károlyt is ápoló kezeibe vette. Es e segedelem, egyesülve magának a lakosságnak életrevalóságával, kevés idő alatt begyógyította a kapott sebet, s az elpusztult rész újra kelt hamvaiból. A várostól délnyugatra fekszik Nagy-Károlynak szőlőskertje, a hova a város végétől szép fasor vezet. Rendes útczái vagy sorai vannak, s minden szőlőben egy-egy csinos nyaraló, vagy legalább borház. Ez a város üdülő Gyékénysodró lányok. helye, és volt különösen addig, míg a szőleinket ért országos csapás el nem pusztította; itt gyakorolja a nagykárolyi gazda vendégszeretetét. Most már a szőlőskertek egy része gyümölcsös kertté lett. Nagy-Károlyból az éjszakkeleti vasút mérsékelt sietéssel egy óra alatt Szatmármegye tulajdonképi középpontjába, Szatmár-Németibe visz termékeny, de sokszor árvízjárta síkon keresztül. Csak jobbról tekintve látjuk messziről Közép-Szolnokmegye felé a Bikkalját. E vasút mintegy választóvonalat képez nemzetiségi tekintetben is. Jobbra a hegyek felé eső falvakban túlnyomó és a hegyek felé mindig növekedőben van a román