Page - 374 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

374 legvégén leromboltatott. II. Rákóczy Ferencz 1705 táján ország költségén kezdte újra építtetni, és ekkor hadi foglyokat őriztek benne. 1718 táján ismét kimondatott fölötte a pusztúlás Ítélete, és hatalmas köveinek nagy részét a szomszéd vidék templomaiba és házaiba építették bele. E vár kövei- ből épült p. o. a nyírbátori minorita-templom. Már 1730-ban teljesen puszta vár volt. Az ecsedi vár helyét legújabban a Károlyi grófok Ecsed mező- városának ajándékozták községi temetőhelyűi. Alig fél mérföldnyire az ecsedi vártól van még a lápban egy másik várhely is, Sárvár, egy hosszú emelkedett földháton. A legújabb ásatások alkalmával a téglán kivűl faragott köveket, márvány oszlopfejeket találtak itt. Közel hozzá ismét romok, a melyeket a nép máig is Remetének nevez. Hogy milyen földtani változáson ment keresztül az ecsedi láp csak az utolsó században is, meglátjuk, ha Szírmay Antal tudósítását a jelen állapottal összehasonlítjuk. Szirmay azt mondja, hogy a Sárvár emberek emlékezete óta először az 1794-iki nagyon száraz esztendőben mutatta meg magát. Most pedig Sárvár romjai fölött a legszebb tengeri terem. Már a XVIII. század eleje óta nagy gondot és költséget fordított a mérnöki tudomány az ecsedi láp ingoványainak termékeny földdé változ- tatására. És csakugyan sokat fogyott a láp, de még mindig daczol az emberi erővel. Nagyobb veszély 4—5 év óta fenyegeti, mióta a Krasznának Kis-Majténytól Ócsváig egyenes medret ástak. De még most is őszszel és tavaszszal, midőn a lápnak spongyaszerű nádasait, ingoványait és mélye- déseit a Kraszna áradása és a földárja megtöltik, a földagadt víz megemeli a láp rétegeit. Ekkor mutatja magát a maga eredeti alakjában a láp saját- ságos életével és mozgásával. Mert sem erdő, sem tó, sem a leggazdagabb tenyészetű föld sem táplál annyi állati és növényi életet, mint a láp. A legkülönbözőbb fajtájú vízi szárnyasok ezrei lepik el és találnak benne életet. A gyöngyvér nevű vadliba, a közönséges vadlúd, a vadkacsáknak és gémeknek összes hazánkbeli fajai, a kócsag, a lápi sas, a nádi ölyv és nádi veréb terített asztalt találnak benne. A netalán közelgő vadásztól hangos visongatással óvja őket a sirály, és a bibicz, madártársainak őre és figyelmeztetője. A madarakhoz és fészkeik- hez be-belopódznak a szárazi ragadozók is : a farkas, róka, görény, míg a vidra a halakra leselkedik. A néhol tiszta, néhol iszapos vizet a zsombékok, a levágott és leégetett nádtorzs között kigyó, béka, mocsári halak, vízi- bogarak, csodás szörnyalakú férgek, pióczák elevenítik meg; míg a légy- és