Page - 381 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

381 Várad mindjárt, hogy Szent László király benne eltemettetett, neve- zetes búcsújáró helylyé, a középkori Magyarország szent városává lón. Azzá tette a szent király sírja s nemzetünknek e sír iránti kegyelete. Szent László a magyarnak egyik legnépszerűbb királya, a vallásosság és nemzeti erények eszményképe volt. A mi jót, szépet és nemest a nemzet önmagában érzett, azt mind megdicsőülve látta benne. Alakját a szebbnél-szebb legendák egész körével vette körűi, s a hívők és hazafiak kettős rajongásával keresték föl még sírjában is. Sátoros ünnepeken, kivált Szent László napján, mely országos ünnep volt, ezrenként sereglettek hozzá a búcsújárók az ország legtávolabb vidékei- ről, sőt külföldiek, koronás fők is, mint Ulászló lengyel király, ki Debreczentől Váradig gyalog zarándokolt a szent király sírjáig. Árpád- és vegyesházi királyaink koronáztatásának befejező ténye mindig az volt, hogy ellátogattak egész kiséretökkel e sírhoz, és országos szerencsétlenség vagy öröm idején szintén oda járúltak, hogy ott öntsék ki szívok keservét vagy boldogságát. Még a halált is édesebbnek tartották, ha a szent király lábainál — mint a krónikák mondják — találhatták sírjokat. Királyok, főurak ott választották temetkező helyöket s a váradi székesegyház annyira megtelt fejedelmi koporsókkal, hogy a régi ének igazán mondhatá Szent Lászlóról : „Körűlfeküsznek téged császárok, Püspökök, királyok és jobbágy-urak." Mindezen vallásos és nemzeti öröm- vagy gyászünnepek míg egy részt elősegíték az új keresztény hitelvek, szokások és erkölcsök megerősödését, más részt a város műveltsége és jólléte emelkedésének is hatalmas tényezői valának. A fejedelmi látogatások és a nép búcsújárásai messze földről ide vonzották a kereskedőket, iparosokat, s Várad már a XIII. században egyike volt a legkeresettebb vásárhelyeknek. A szent király sírjának látogatói sem jártak üres kézzel. A legszegé- nyebb is vitt legalább egy szál viaszgyertyát; a gazdagok arany, ezüst edényeket, gyöngyöktől, drágakövektől nehéz egyházi ruhákat, keleti szőnyegeket, selyem, bársony kelméket, stb. Királyaink és főuraink pedig, mint az Aba, a Borsa nemzetség tagjai, egész uradalmakról szóló adomány- leveleket tettek le Szent László oltárára. így lón Várad püspöki széke és káptalana már korán oly tekintélyessé, hogy bírásáért rendesen azok versenyeztek, kik szellemi felsőbbségökkel gyakran a születés, vagyon s a történeti név díszét is egyesíték.