Page - 399 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

399 Nagy faluból származott, s Nagy Lajos királyunk alatt vitézkedett, előbb mint pozsonyi alispán és várnagy, később mint bihari főispán. A török hódoltság a bihari síkon érte végét. Ezen túl éjszakkeletre terűi el az egyetlen magyarajkú vidék, melyen a török hatalom meg nem gyökerezett, minek okát abban látjuk, hogy a török hódítás Nándor-Fejér- várból kiindúlva, egy felől délen Eszéknek, Velencze felé; más felől éjszakon Budán át Bécsnek tartott. Az éjszakkeleti részek tehát kiestek a hódítás irányvonalából. A török uralom alatt végvárak : Pocsaj és Szent-Jobb, hol egy forrás- nak most is Török-kút a neve. A Berettyó vonalán túl nincsen török. Ez a végvidéki helyzet nagyobb szerencsétlenség, mint maga a behódolás. Mert a török épen a végeken volt a legpusztítóbb. Saját birtokain adóforrás- nak és munkaerőnek nézi a föld népét, tehát annyira, a mennyire kiméli; de a végeken irtja, pusztítja, hogy megrohanástól biztosítsa véghelyeit. 1566-ban Gyula várát kézrekerítvén a török, attól fogva koronként be-beüt Biharba s hódoltatja a falvakat. 1598-ban nagyobb vállalatra, Várad ostromára készül fel. Gyuláról indúl ki s a közbeeső vidék egész Váradig semmivé lesz. Szalontán kisebb futásnak nevezi a hagyomány e pusztulást. A török világgal egybeesik a nemzeti fejedelmek kora, azon időszak, melynek emléke legerősebben él mai napiglan a bihari síkon. Nemzeti fejedelmeink közül Bocskai neve e tájon olyan hírű, mint Bethlen Gáboré Alsó-Fehérben, a Rákóczyaké a Hegyalján s Beregben, Lorántffy Zsuzsannáé Zemplénben. Itt van városa, Kis-Marja, melytől előnevét vette. „Szabad Kis-Marja városatt Bocskaitól nagy kiváltságokat és szabadalmakat nyert. Meg is becsülte a „dicső fejedelem" emlékét annyira, hogy arczképét minden polgár számára közköltségen készíttette el, s e végett állandóan szerződtetett egy festőt, Kis Mihály uramat. S nemcsak a polgároknál és a városházán, hanem az egyébként képeket nem igen tűrő református templomban is máig nagy kegyelettel őrzik a fejedelem arczképét. Bocskai hálás volt a hajdúk iránt. Dicsőséges hadjáratát bevégezve, 1606-ban Kornádi, Mező-Sas, Berettyó-Újfalu, Kaba, Derecske, Tépe, Konyár, Bagos, Sáránd, Mikepércs, Bagamér, Félegyháza és Kölesér, illetőleg Szalonta községekbe telepíti le az általa kiváltságokkal és szabadalmakkal megajándékozott hajdúkat. 1626-ig hajdú szabadalmakhoz jutott még Ürögd, Harsány, Körösszeg, Tamási, Berettyó-Szent-Márton, Vekerd és Régeny.