Page - 426 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

426 A tőszomszéd Körösszeget jelenlegi oláh lakosai Keresszegnok vagy Keretszegnek hívják; e tájon különben a magyar lakosság is oláhosan Kerezsnok hívja a Sebes-Köröst. A Csákyak ősei még 1396-ban kapták- királyi adományban, s innen írták később előnevüket. Már ekkor „arx antiquissima" gyanánt említtetik a máig fönnálló Katalin-vár vagy Csonka- toronymely öregtornyát képezte a tíz öl széles sánczczal körűi vett U idomú várnak. A szabálytalan hatszögletű torony hét méternyi vastag falai föl- emelkedésükben alig keskenyednek. A század eleje óta magtárul szolgál. Lőrésekkel és különböző nagyságú ablakokkal áttört ép és erős falai, pely- vával gyúrt vaskeménységű téglái és ragasztéka, egész építésmódja, egybe- vetve történelmi adatokkal, kétségbevonhatatlanig tanúsítják, hogy ez is, miként Adorján vára, egyike hazánk legrégibb, tüstént a tatárjárás után épített várainak. Királyaink közül többen örömest tartózkodtak falai között. IV. vagy Kun-László emelte a helyet legnagyobb, de szomorú nevezetes- ségre: 1290-ben a vár melletti táborában gyilkolták meg a kunok. A helyet az itteni oláhok ma is Kunilisnék hívják, a mit bizvást tarthatunk a magyar Kunülés torzításának. Váradtól a megye széléig, a volt „Alföldi vasút" mentén terűi el a hajdani „köleséri kerület". E táj nem oly föltétlenül sík, mint a Sárrét, á nem oly halmos, mint az Ermellék. A rónát dombok és völgyek szaggatják meg. Váradról az országút egyenest Gyapjúnak visz, hol fák közé rejtőzve áll a Blaskovics-féle díszes kastély, mely nem rég jutott József főherczeg tulajdonába. Jobbra-balra föl-föltünedezó községek közt, de egyet sem érintve, érjük cl az országúton a vidék központi helyét, Nagy-Szalonta városát. Szalonta szabályos négyszögű piaczán, a vendégfogadó tövében most is meg van a Csonka-torony, a hajdú várda utolsó maradványa. E torony 1620 körűi épült, a szomszéd községek elpusztúlt udvarházainak és templo- mainak anyagából, ölnyi vastagságú fala, külső és belső téglái kivételével, dirib-darab téglákkal van kitöltve, melyek hézagaiba, azóta mondhatni kövületté vált czementet öntöttek. Szalonta a bihari sík legnagyobb városa, több mint tízezer lakossal ; nemcsak legnagyobb, de legszebb is. Itt született s itt vitte emberül jó ideig a jegyzői tisztet Arany János, minek tömérdek nyoma van műveiben. E nyomok alatt nemcsak azt értem, hogy név szerint sokat emlegeti s gyakran megénekelte szülővárosát, hanem még inkább azt a mély hatást, melyet Szalonta gyakorolt reá, s mely költészete minden ízét átjárta.