Page - 444 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

444 kai, majd kedvderítő, majd könyekre fakasztó hatást szoktak előidézni. Ezek a nép valódi tekintélyei és büszkeségei, kik a társadalmi élet főmoz- gatóiként szerepelnek. Az iparosok és a vagyonosabb gazdák a köz- és társadalmi élet művelődési érdekeit is fölkarolják. Elénk részt vesznek a gazdasági, ipari és olvasó körökben. Gyulán, Csabán és Szarvason hírlapok jelennek meg, melyek természetesen főleg a helyi ügyekkel és érdekekkel foglalkoznak. íme Békésmegye népének és állapotainak vázlatos rajza. Az aradi síkság. Kétszáz esztendővel ezelőtt Gyula vára alatt „a megmérhetetlen44 sarkadi tóban egyesűit a Fekete- és a Fehér-Körös árja. A tavat messze terjedő nádas, ingoványos, lápos hely környezte. Gyula védelmében kapott 17 sebén kivűl az okozhatta, hogy Bethlen Farkasnak, Erdély ledicsőbb fejedelme, Bethlen Gábor atyjának, teljes három napra volt szüksége, hogy mindig éren és nádon bujdosva, Gyuláról ősei birtokára, az aradi síkon levő Bethlen-Ösibe eljuthasson. A két hely távolsága 16 kilométer! A két Körös torkolatától fölfelé odáig, hol a Fekete-Körös a bihari, a Fehér-Körös pedig az aradi síkságra ér, csupa erdőség volt akkor, melyről az egész vidék Erd'óhát nevet kapott. Százados tölgy- és szilfákból állott a rengeteg, melynek terjedelmét közel 1.000 • kilométerre becsülték. Áradás idején rettenetes volt arra felé járni. „Az útak — így szól egy XVII. századbeli emlékíró — sehol meg nem tetszvén, az erdőt csak szél- tében venni és nyílásokon elébb-elébb sok ereken, vízmosásokon, hónaljig való vízben ülvén lovaik hátán, sok helyeken csak a fák alatt is úsztatván, a hol úszó nem volna is, gyakrabb helyen nyereg szárnyáig való vízben napestig gázoltatni, veszékelni kényszeríttetének a katonák.44 Csupán háta- sabb helyeken folyhatott az emberi munka. Ott állottak a községek és pedig elég sűrűen, s köröttük a szántóföldek, legelők, de nem egy tagban, hanem a vizek által megszaggatva. E rengetegen ment végig Dacia külső és belső határa (limese), melynek vonalait sok helyütt még ma is egészen jól láthatni ; az ekevas elég gyakran vet fölszínre őskori tárgyakat, s a folyók kotrógépe mammut-csontokat. Vadászon, Csermőn bronzkori öntőműhelyek nyomát találták ; az első Árpádok idejére pedig tősgyökeres magyar helynevek emlékeztetnek.