Page - 448 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

448 sének legjobb helye Déva vidéke volt. A Sebes-Körös völgye egyelőre még nem jöhetett számításba, mert Nagy-Várad vára Erdély és Magyarország közös erejével ellenállhatatlanul elzárta a kivezető völgyet. A török tehát, hogy Erdélyt bírja, már a XVI. század közepétől fogva makacsul követelte a fejedelmektől Boros-Jenő és Lippa átadását. A magyarság egyikről sem akart tudni. Lippát 1616 június 14-én Bethlen, hogy pártfogó helyett uralkodóvá ne tegye a törököt Erdélyben, csakugyan át is engedte ; Boros-Jenő átadásáról azonban hallani sem akart. A magyarságnak, sőt az egész kereszténységnek erős bástyája maradt e vár még félszázadon át. Haller Gábor trachit kövekből, a XVII. század várépítésének minden elvét alkalmazva, építtette újra falait; de pár év múlva (1658 szept. 3.) mégis a törökök kezeibe juttatta az őrség árúló része. Most már csakhamar buknia kellett Nagy-Váradnak s vele Erdély függetlenségének; a török vérszemet kapva, ezentúl nemcsak Magyar-, hanem Németország meghódí- tását is tervezte. A Szent-Gotthárd, Bécs, Buda, Mohács és Zenta melletti öldöklő csaták kellettek hozzá, hogy gőgjét megtörje a kereszténység. E győzelmek 1693-ban már csak mint romot szerezhették vissza Boros-Jenő várát. A vár fő része honvéd-laktanyává átalakítva, ma is fedél alatt van, de nincs egészen stílszerűen helyre állítva. Érintetlenül maradt minaretje, s a törökök magyarországi uralkodásának kevés számú emlékei közé tartozik. S a hogy beszélik, török vér foly Boros-Jenő lakosaiban, kik arról híresek, hogy ők a legszebb nép egész Aradmegyében. Boros-Jenőben hajdan a czéhek egész sora virágzott s aranyművesei oly időben is híresek- voltak, midőn — a hódoltság korában — a közbiztonság nagyon megingott. Szerencsés fekvésénél fogva, kivált mióta vasúti állomás, ismét élénkülni kezd a város. Fő része már a Fehér-Körös balpartján s így a tulajdonképeni aradi síkságon fekszik. E síkságon jóformán sehol sincs erdő s így nem ok nélkül külön- böztetjük meg az Erdőháttól. Nyugaton nincsenek természetes határai s éjszakról dél felé nem is metszi folyó. Közönségesen azonban azt a vonalat tekintik nyugati határáúl, melyen a vasút Kétegyházától Mezőhegyesig halad. Éjszakon a Fekete-Körös, délen a Maros folyó, keleten a Hegyes- Drócsa nyugati része, vagyis Arad-Hegyalja határolja. Terjedelme mintegy 2.000 • kilométer. Földjét kevesebb áradás éri, mint az Erdóhátét. A közepén elvonúló Száraz-ér csak esőzések idején lát vizet, úgy, hogy részben csatorna-építéssel kellett segítni a víz hiányán.