Page - 464 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

464 adnak, az árterekben levők pedig a víz sodrát mérsékelik s így a gátak védelmére is sokat tesznek. Szőlő van Csongrád- és Csanádmegyében elég, leginkább a homokos hátakra ültetve, s bora is, bár gyönge, és a mostani kezelés mellett keres- kedelmi czikknek általában nem alkalmas, de házi használatra s pezsgő- gyártásra teljesen jó, az újabban itt-ott termeszteni kezdett csemegeszőlő pedig oly kitűnő, hogy világkereskedelmi czikknek is könnyen beválhatnék. Gyümölcstermesztésre nagy hajlama volna az itteni népnek, és általá- ban sokat is áldoz annak fölvirágoztatására, de az éghajlat nem olyan, hogy itt valaha jövedelmező gyümölcsészet jöhessen létre. A mi gyümölcs azonban terem, az nagyon kitűnő minőségű, de épen aránylag csekély mennyiségénél fogva kereskedelmi fontossággal nem bír, s maga a lakosság is másunnan, leginkább a Tisza-hátról veszi a gyümölcsöt. Csak dinnye terem nagy mennyiségben, s minőségre nézve igen jó lévén, külföldre is szállítják. Annál jelentékenyebb azonban a konyhakertészet, melyet az erre kiválólag alkalmas kövér, alluviális, televényes földeken nemcsak a lakosság, hanem az ide is eljáró bolgár vállalkozók nagy sikerrel űznek, s távoli vidékeket is elárasztanak termesztményeikkel. A vad-állomány, kivéve a mocsári szárnyasokat, nem valami gazdag. Nagyobb vad teljesen hiányzik, bár még csak a múlt században is rengeteg sok vaddisznó tanyázott e tájék nádas mocsaraiban. Nyúl és fogoly, vala- mint néhány vadaskertben fáczán is meglehetős számmal van, de még több a vízi madár, különösen vadlúd, szárcsa és vadkacsa, melyek hihetetlen mennyiségben tanyáznak a réteken, nádasokban, s midőn egy-egy hatalmas csapat valamitől megijedve fölrebben a posványok közül, szárnycsapásaival szinte mennydörgésszerű robajt okoz, mire újabb és újabb csapatok szállanak föl a nádasok rejtekeiből, s egész madárfelhőket képezve, siketítő lármával kavarognak a mocsarak fölött. Ritkábban kócsag is kerül, sőt némely évben gödény és hattyú is vetődik; kora tavaszszal, meg őszszel pedig a legritkább fajú búvárok is ellátogatnak e vidék vizeire. Hogy e két megye a történelem előtti korszakban sűrű lakossággal bírhatott, azt a nagyon gyakran előfordúló leletek kétségtelenné teszik. Vannak olyan helyek, melyek régészeti tárgyak tekintetében csaknem kimeríthetetlenek. Különösen a csiszolt kő-kor, a bronz- és vas-kor van gazdagon képviselve s mondhatni, hogy a hány víz mellett levő magaslat,