Page - 476 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

476 a ki 15—16 ezer forintba került házban lakik, s emeletes magtárt tart. Középületei Nagylaknak csinosak ; magyar tannyelvű felsőbb népiskolája s a városház válik ki közűlök. Körülbelül ily viszontagságos története van a többi csanádmegyei községnek is, melyek közül nevezetesebbek még Földeák, régi gót stílű templommal, a népes Batonya, Apát/alva, Palota, Sajtény, Tornya. Mező- Kovácsháza arról híres, hogy itt alapította Bereczki Máté, a legjelesebb magyar gyümölcsész, Európaszerte ismert faiskoláját, mely a honi gyümöl- csészet föllendülésére oly nagy hatással volt, s itt írta nevezetes nagy művét, a „Gyümölcsészeti Vázlatoku-at. A legutóbbi időkben az állam óriási birtokain több új község keletkezett, melyek szabályos, czélszerű és csinos külsejüknél fogva föltűnők. Ilyenek például Dombiratos, Tót- és Magyar-Bánhegyes, Pitvaros, Alberti, Ambrózfalva, Kunágota, Király- hegyes és Kövegy. De, mondhatni, legérdekesebb pontja Csanádmegyének Mezőhegyes, állami ménesbirtok. E roppant kiterjedésű pusztán 1785-ben alapíttatott ménesintézet József császár parancsára, a magyar testőrség számának leszállí- tásával megtakarított összegekből; czélja pedig az volt, hogy nemes fajtájú apalovak tenyésztése által a honi lóállomány javíttassék. Ezenfelül tartozott az intézet évenként 1.000 lovat katonai czélokra adni ; de, hogy e szám a szükséghez képest mennyire fokozódott, mutatja azon adat, hogy az intézet már 1795-ik év közepéig tíz év alatt 30.000 katonai lovat állított ki, a mi azt is bizonyítja, hogy ily rövid idő alatt mily rendkívüli virágzásra jutott a tenyésztés. Jelenleg a birtok a magyar királyi földmívelési minisztérium saját vezetése és felügyelete alatt áll s nemcsak lótenyésztési érdekeknek szolgál, hanem értékes törzsgulyákat, sertésnyájakat is tartanak, azonkivül pedig mintaszerű és jövedelmező mezei gazdálkodást folytatnak rajta. Mezőhegyes, a vidéknek eme gyöngye, fölséges termékeny síkságon terűi el. Az egésznek képe meglepően változatos. A roppant táblákban hullámzó haragoszöld vetéseket vasútak, csatornák, remek fasorok szeldelik, imitt-amott sűrű erdők, illatos ákáczligetek sötétlenek, melyek mögül egy-egy szép tiszti vagy munkás-lak, szeszgyár, toronymagasságú elevátor, várkastélyszerű magtár bukkan elő. Mindjárt ezek szomszédságában gyö- nyörű műrétek, óriási répaczukor-ültetvények, ezeken túl ismét gyárak, iskolák, templom s mindenféle hivatali épületek tűnnek föl, mellettük aztán újra erdőcskék, sűrű ligetek váltakoznak beláthatatlan tengeri- és dohány-