Page - 484 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2
Image of the Page - 484 -
Text of the Page - 484 -
484
Istváné, melyet ezerötszáz aranyforinton zálogosított el 1511-ben krakói
és budai polgároknak. De a gazdag polgárok is úri módban éltek akkoriban.
A régi kor épületei közül ma már csak a Mátyás által épített templom
áll az Alsó-városon. E körűi volt a piacz. Előttünk áll úgy, a mint volt.
Ott ülnek a szegedi kofák kopogós sarkú czipőikben, tarka hosszú rokolyáik-
ban ; ponyva fedelű sátraik alatt, elejtett darvakkal és vadludakkal tele
halmozott talyigák állanak gyümölcsös garabolyaik mellett. A halpiacz
külön van, följebb a Tisza mellett roppant halgarmadákkal. Három ezer
halász foglalkozik a hálóval s él meg belőle. Pedig a hal végtelen olcsó.
Oláh Miklós esztergomi érsek följegyzése szerint „ezer darab rőfös hosszú-
ságú harcsát vegyesen pontytyal egy magyar forinton lehetett venni".
Sőt némelykor annyi volt a hal Szegeden, hogy sertéseket hizlaltak vele.
A halat, mint kereskedelmi czikket, leginkább szárítva és besózva
készítik ki. Ilyen alakban küldözgetik a nagy urakhoz ajándékba. Mert a
szegedi magisztrátus, melyben hosszú századok alatt a Geges, Zayday,
Szegény, Pálfi, Molnos, Harcsás, Zákány, Délczögh, Tsötörtök nevek szere-
pelnek, örökös deputácziókban van kettesével, hármasával. Majd a királynak
viszik az adót, a köteles dénárok mellett ajándékúl sózott halat és remekbe
varrt karmazsin csizmákat királynak, királynénak, királyfiaknak és a király-
kisasszonyoknak; majd a palatínus elé járúlnak, kinek két persa szőnyeg
jár a kun puszták legeltetési jogáért.
De a lakosság is váltig úton van. Iparosai : szűcsök, takácsok, szabók,
kalaposok, vásznasok és szappanosok megrakott szekereken járják be
árúikkal Pesten át egész Kassáig, Bártfáig az országot. A szerémi borokkal
üzérkedő kereskedők még tovább terjedő piaczot teremtenek magoknak.
Hajókon, tutajokon bejárják a Tiszát, Marost és későbben a Dunát is,
bort és fát szállítván a vizeken. E mellett roppant állattenyésztést űznek
a lakosok a dús legelőkön, melyeknek szaporítása képezi a város-atyák
fő gondját. Jogczímeket keresnek, panaszokkal járnak, pöröket folytatnak
egy-egy puszta vagy szállás megszerzéseért.
Kiváltságokat szereznek, kereskedelmük, iparuk nőttön nő, vagyo-
nosodnak s rokonságba lépnek az ország főuraival, a Hédervári, a szekcsői
Herczeg, a Pákosi, a laki Thuz, s más nemzetségekkel, a nélkül azonban,
hogy e miatt kiveszne köztük ama polgárias és demokratikus szellem, mely
a városnak sajátos jellege volt mindenkor. A jómódú lakosság például együtt
érez a Dózsa György pórhadával; Dózsa itt gyűjti kereszteseit. S hogy itt
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország II (2), Volume 9/2
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Magyarország II (2)
- Volume
- 9/2
- Author
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1891
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 15.27 x 21.86 cm
- Pages
- 390
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch