Page - 492 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

492 A férfiak viselete magyaros. A főkép földet mivelő alsó-városié: sötét kék ujjas, egy sor ezüst gombú mellény, csizmába húzott nadrág és kerek kalap. A felső-városiaké változatos, a mint foglalkozásuk változatos. A „super44 (hajóács) barna színű kurta újjasa, lefelé hajló gallérral s a csizmaszárra lehúzott pantallóval, váltakozik a „fisér44 (nagy halász) zsinóros viseletével és a molnárnak szinte fehérbe játszó világos kék mandlijával. Mint a legtöbb síkon lakó népnél, itt is kevesebb a poézis, mint a hegyek között. Még a szerelemben is kevesebb a lendület. Dalaik nem csengnek olyan mélabúsan, fájón, epedő rezgéssel ; vagy a virágos jókedv, a heje-huja színes buborékjai, vagy a szilaj érzés kifakadásai. A szegedi legény rendesen olyan jövendőbelit keres, — ha felső-városi, akkor a Felső-városon (mert nem szívesen mennek más városrészbe meny- asszonyért), — a ki vagyonilag hozzá való; vagy ha nem, akkor olyan erőset, a ki játszva emeli föl a zsákot, a kiből munkás, jó gazdasszonyt remélhet; így gondolkozik a „gügyű44 is, a ki összeboronálja a házasságokat. A kiszemelt leány, ha elfogadja a széptevést, mely a szombat esti beszél- getésekből áll, egészen a legény hatalmába jut. Vasárnap délután táncz van az újszegedi népkertben, de csak a legény engedelmével tánczolhat ott mással, s jaj annak, a ki táncz közben, mikor a párok külön válva járják a frisset, elkapja : életre, halálra szóló verekedés támadhat abból. A népkert egyetlen kirándúlási helye a hetvenezer léleknek. Ott találkozik vasárnaponkint az egyes városrészek népe : Palánk ragyogó úri lakossága, a Felső-város hetyke délezeg ifjai, az Alsó-város ősi familiái, a Rókus-város kaczkiás menyecskéi. Itt mulat együtt úr és földmívelő, szegény és gazdag. Más hely, hol az izzó nyári napokon egy kis árnyékhoz jutnának, alig van. A Makkos erdő, a másik kirándúló hely, elpusztúlt az 1879-diki árvízben, s ma már magánosok szántóföldje. Szatyviaz pedig, hol szőlős kertjeik és gyümölcsöseik vannak, messze van a várostól. Itt terem a jóizű könnyű karezos, az úgy nevezett buezkai, mely a szegedi nép konyhájának kiegészítő része. Pedig a szegedi konyha olyan, hogy hálátlanság lenne mellette könnyedén átsiklani. Egész sor különlegessége van. A világhírű halpaprikás, melyet a benszülött bölcsőjétől a koporsóig meg nem ún, melyet itt oly kitűnően tudnak elkészíteni a halbeli nagy bőségben, vegyesen aprítva a bográcsba különböző halfajokat s melyhez öreg, még latin oskolákat járt