Page - 502 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

502 E szavak reményt öntöttek a csüggedő lakosokba s szerencsétlenségük megnyitá mindenfelé a nagylelkűség zsilipjeit. Magánosok és testűletek, idegen országok, népek özönlöttek adományaikkal, az országgyűlés jelen- tékeny összeget szavazott meg a város újjá teremtésére. A közvélemény az államhatalom által kivánta látni manifestálva, hogy mikor egy erős nemzeti érzésű város rászorul a nemzetre, a nemzet ott meg is jelenik segítő kezével. Ez összeforrt királyi és nemzeti akarat megtestesítésével bízta meg a Felség Tisza Lajost, mint teljhatalmú királyi biztost, ki még ez év nyarán megkezdé föladatát tizenkét tanácsosával és hivatalnoki személyzetével. Államférfiúi látkör és vas erély kellett e kényes és szokatlan műnél; két út állt a királyi biztos előtt : vagy a nemzet által nyújtott erőt egyszerűen a lakosok anyagi erejének nevelésére fordítani s úgy hagyni őket, — vagy pedig a lakosok megmaradt erejét is egyesítve az államéval, megalkotni tervszerűen ama nagyszerű új várost, melynek ragyogó képe elbűvölőn tárúl elénk ma a Tisza-parton. A körútak rendszerében épült. Három gyűrű egymásba rakva. Az első a paloták gyűrűje, ebben van belefoglalva a régi Palánk a kereskedelmileg élénk „Iskola-utczával" (egy darabka a régi Szegedből), a Dugonics-tér a szép reáliskolával, a hol Somogyi kanonok nagyszerű ajándéka, az 50 ezer kötetből álló gazdag közkönyvtár van elhelyezve. Itt áll Dugonics András szép szobra is. Ebbe a gyűrűbe esnek bele a kényelmes fogadók, itt van a Klauzál-tér fényes kirakataival, az üzleti élet zsivajával, innen nyílik (kis koczkából nagy koczka) a Széchenyi-tér gyönyörű palotáival, apró parkjaival, itt áll a régi mintára kiépített városház, a phönix madárt láttatva homlok- zatán. A hajdani vár helyén (melyet a király a városnak ajándékozott) pompás kétemeletes házak emelkednek tornyokkal, kupolákkal, köztük a törvényszéki palota, az állandó színház, melynek nemes homlokzata méltó- ságosan tükröződik vissza a Tisza rezgő tükrében. Kissé odább a hatalmas, bár karcsú vas híd hajlik át könnyedén a folyó fölött. A híd újszegedi végéről igazán tündéri látványt nyújt a város e pontja, mely előtt hímes szőnyeg gyanánt terűi el a kies Stefánia-sétatér elmésen kigondolt kioszk- jával, a mibe a régi várból beleépítettek dekorácziónak egy vasrostélyos ablakú czellát. A második gyűrű a kisebb házakat övezi, de ezek is szépek, emele- tesek, az iskolák, középületek pedig palotaszerűek. A sugárútakon már