Page - 511 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

511 a régi várral. Ismeretes ugyanis, hogy őseink a várnép számára helységeket telepítének váraik aljában. A „Nagy-Palánk" téglafallal bélelt mély sánczokkal volt bekerítve és tölgypalánkokkal erősítve. Négy templom állott benne, s egy a városon kivűl, a mai Mehala felé. A visszafoglalás alkalmával, 1716 október 1-én, borzasztó tűzvész pusztítá el a „Nagy-Palánk"-ot, s nem kevesebb, mint 2.000 lakház lón a lángok martalékává. Az 1738-ik évi pestis e városrészben dühöngött legjobban olyannyira, hogy a roppant számú holttesteket máglyákon kellett elégetni. De ez a csapás még nem tetőzte be a szerencsétlenséget. A „Nagy-Palánk" a pestis idejében másod- szor is leégett, mire a jobbára szerbekből álló lakosság, pusztán hagyva ősi Temesvár sánczai. lakhelyét, elszéledt. Csak néhány ház maradt meg, a nagy-palánki ferenczes barátok hajdankori kolostora és a Szent-Katalin-templom környékén, a miért is aztán e kis városrész „Katalin-városká"-nak (Katharinen-Stadl) neveztetett. 1757-ben lebontatott a Katalin-templom is a körülötte levő épületekkel együtt, s helyét szép chronogrammokkal ellátott magas trophaeum díszíti az „erdélyi kapu" külső sánczhalmai fölött. Temesvár a XVIII. század első felében kapta új lakosságát. A temesvári polgárok könyve szerint Coblenz, Danczig, Krajova, Majland, Velencze, Brandenburg, Königsberg, Belgrád, Pforzheim, Mainz, Passau, Nápoly, Breisgau, Darmstadt, Graubündten, Frankónia, általjában Németország, valamint Ausztria, Cseh- és Morvaország minden részei szolgáltattak ide bevándorlókat és polgári jogokat nyert iparosokat, de magából Magyar- országból csak kevesen jöttek. Magyarországi temesvári születésű csak négy