Page - 528 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

528 jelenik itt meg kettő. Kereskedése virágzó, népe általában jóllétnek örvend. Itt született 1749 február hó 24-én hazánk elsó nagy nyelvésze, Révai Miklós. Nagy-Szent-Miklóstól éjszaknak, alig egy órányi távolságban, épen a Maros bal partján fekszik Csanád. Jelenleg két község: Német-Csanád 1.868 és Szerb-Csanád 5.114 lakossal. Szerény külseje koránt sem sejteti az idegennel, hogy e község múltja messze benyúlik az ősidőkbe s százszorosan szövődik be a magyar történelem eseményeibe. Itt állott a középkori nemzeti források elnevezése szerint Marosvára, a hol Szent István király idejében a független uralomra vágyó Ahtony magyar nemzetségfő székelt, kinek tartománya az egész temesi vidékre, sőt a Maroson túlra is kiterjedt. Függetleníteni akarván magát a magyar király fenhatósága alól, szövet- ségre lépett II. Vazul görög császárral, s Viddinben a görög hitre térvén, görög szerzeteseket vitt magával Marosvárra, hol monostort és templomot építtetett számukra. Szent István Csanád nevű magyar főúr vezérlete alatt küldé seregét a lázadó megfenyítésére. A nagy lovasütközet, melyben Ahtony megöletett, az Aranka vizénél, Oroszlámos, Szóreg, Ü-Bessenyő és Nagyósz közt 1029-ben vívatott. A király Csanádot udvari főtisztjei közé emelvén, jutalmúl Ahtony javaival ajándékozá meg, s hogy győzel- mének híre a magyar nemzetben fönmaradjon, Marosvárt az ő nevéről Csanád városának neveztette el, s őt egyszersmind az a körűi alakított Csanádmegye ispánjává tette. Szent István a vidék megtérítésére Szent Gellértet küldé Csanádra püspöknek és Csanád lett az egész vidék keresz- tény elemének ültetvényes iskolájává. A tatárjárás 1241 — 1242-ben nagy veszedelmet hozott a fölvirágzott városra. A tatárok bevették és lerontották. Azonban a város hamar kiheverte sebeit, palotái és egyházai újból föl- épültek, a lakosság újonnan gyarapodott számban, vagyonban és művelt- ségben. Királyaink, főleg IV. László, a tatárvész után is örömest keresték föl a megújított várost. A mohácsi vészig fontos városa maradt az egész vidéknek, bár a szomszédságban gyorsan emelkedő Temesvár már is kezdte túlszárnyalni. 1514-ben Dózsa pórhada a várat elpusztította és fölégette. Ezentúl már egymást érte a vihar Csanád megrongált bástyái alatt. 1550-ben Petrovics temesi gróf szerb csapatai ostromolták, de Varkocs Tamás fölmentő serege által szétszórattak ; 1551-ben pedig a törökök rohanták meg Csanádot, s el is foglalták. Ezentúl rövid időre föl-fölszabadúlt ugyan a török járom alól ; de ez már halálos vergődése volt a nevezetes erődnek, mely 1598-ban végkép megadá magát a félhold hatalmának.