Page - 540 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

540 fölforgat és elgázol, a mi útjában megmozdítható; a másik ennek ellenkezője, a kevésbbé ártalmas éjszaknyugati szél, melynek főleg a nyár az időszaka. Ezen szelek irányával egyezik a dombgerinczek iránya is, mely általában délkelettől éjszaknyugatnak tart. A sivatag nyugati oldala mellett egy hatalmas római sáncz húzódik le a Dunáig; éjszaki oldala hirtelen meredekséggel hanyatlik le a mocsár- vidék felé, melytől egy 6 — 8 kilométer szélességű, fekete homokos talajú termékeny fensík választja el. Míg a homoksivatagon általában komor egyhangúság, fakó élcttelenscg, mozgalom nélküli némaság uralkodik : a mocsárvidék változatos, eleven és zajos élet színtere különösen olyan tavaszokon, mikor a Temes annyira megárad, hogy a Terézia-csatorna vizét visszanyomja, kiöntésre kényszeríti, s a bcláthatatlanságig elöntött területeket roppant mennyiségű vízi madarak lepik cl, bő zsákmányt szolgáltatva a vidékbeli helységek vadászainak. Egyébkor csak nagyobb pocsolyák láthatók szórványosan, melyekben sok piócza tenyészik. E vidék már igen régi időkben, Kr. e. 1500—2000 évvel is meg- telepedett népek birtokában és használatában volt. Előbb a kelták, később a dákok tűnnek föl rajta, majd pedig a dákokat meghódító rómaiak. S hogy mégis ily lakatlan pusztasággá, víz és árnyék nélküli kietlenné vált a vidék nagy része, az első sorban az ember pusztításainak tulajdonítandó. Utóbb magától folyt a rombolás munkája egészen a török háborúk végéig, mikor szaporodni kezdvén az alvidéken a népesség s azzal együtt a marha- állomány is, mind sűrűbben hangzottak a panaszok, hogy ily nagy terület alig szolgált valami haszonra s hogy a rakonczátlanúl vándorló futóhomok a szomszéd községek termékeny határait is elbontással fenyegette. Akkor ezek a területek a katonai végvidékhez tartoztak; így a bécsi katonai kormány tette meg az első intézkedést a baj orvoslására. 1810-ben indúltak meg a tanácskozások; 1815-ben készült cl az első tervezet, mely 1818-ban jóváhagyatván, azonnal elrendeltetett a befásítás megkezdése, hatvan esztendő szabatván ki annak teljes befejezésére. A bcfásításnál most a nyár- és akáczfára fordúl a fő figyelem, mint a mely fanemek a sívó homokon is alig érzik meg az cső hiányát s a leg- nagyobb forróságok idején is jól díszlenek; de a fenyű-féléket sem mellőzik, noha ezek inkább csak helyenként alkalmazhatók. Ez öntudatos munka annyira megváltoztatta a sivatag képét, hogy annak ma már legfölebb