Page - 553 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

553 képesek beszerezni. Az által, hogy a kincstár megvonta a külföldiektől a segélypénzt, tetemesen csökkent a bevándorlási kedv, mely csak II. József császár uralkodásának harmadik esztendejében nyert újabb föllendülést. Es ez volt a délmagyarországi német telepítések harmadik, legneveze- tesebb korszaka. József császár telepítései már határozottan más jellegűek, mint az előbbiek. Mind terjedelemre, mind végre- hajtásuk módjára, mind pedig a jövőre kiható következményeikre néz- ve nagyobb fontosságúak minden eddigi délvidéki telepítéseknél. Ezek adták meg határozott német jel- legét annak a vidéknek, melyen végbe mentek. II. József császár 1784-től 1786-ig 7.600 úgy nevezett „sváb" törzsbeli német családot 38.000-re menő lélek- számmal telepített Ma- gyarországra. E telepíté- sek négy millió forintba kerültek a kincstárnak. A bevándorolt németek közül 2.988 család a Temesi Tartományban, a többi, néhány száz család híjával, kik Buda körűi, Szatmáriban és Magyar- ország felső megyéiben kaptak szállásokat, a Bácskában telepedett le. Mindamellett még igen sok puszta maradt míveletlenűl a Bácskában. E földek benépesítésére még mintegy 3.500 gyarmatos család kívántatott. Különösen iparosokra volt nagy szükség. Zombor városa 1784-ben arra kérte a telepítő bizottságot, hogy mesterembereket szerezzen a városnak Németországból. Szüksége volt esztergályos, keztyűs, pék, harisnyakötő, szappanos, rézmíves, nyerges, pecsétvéső, kádár, késes, tűgyártó, kosár- Délmagyarországi német földmíves.