Page - 568 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

568 kérni a mulatságra, meghíva az elöljárókat az ünnepre. Innen az összes legénység zenekisérettel valamely vendégszerető házba megy vacsorálni, a mi azonban csak rögtönözve történik; mert csakhamar fölkerekednek a nagykorcsma felé, hol a falu lányai már nagy számban összegyülekeztek. Legott megkezdődik a táncz és éjfélig tart, mikor a biró erélyes hangon közibök kiáltja: „Feierobet"; azaz: takarodjatok haza! Másnap, vasárnap délelőtt (néhol már szombaton délután) zsibongva, kiabálva, lövöldözve a májusfáért megy a fiatalság a községházára. Muzsika- szóval diadalmenetben viszik a májusfát s a templomtér közepén fölállítják. A májusfa csúcsán bokrétás fölszalagozott férfikalap, selyemkendő, meg egy palaczk bor lóg. Ez a búcsú pályadíja. A májusfa tövébe egy nagy üres hordót hengerítnek állványnak. A mint ez megtörtént, az ifjúság muzsikaszó mellett bevonúl a templomba, misét hallgatni. Az isteni tisztelet után ebédre mennek egy kijelölt házba, onnan pedig a szatócsboltba, hol a rozmarin- bokrétát mindenféle színű szalagokkal fölpiperézik és a nagy kivonúlásra rendezkednek. Ekkor már késő délutánra jár az idő. A község apraja-nagyja körűl- seregli a májusfát, lesve a történendőket. Végre rázendűl a zene s az ujjongó fiatalság czifra csoportja elindúl a májusfa felé. A templomtér egészen megtelt fiatalokkal és néző közönséggel. Mikor a menet a májusfához ér, a zene rögtön elhallgat. Az ifjúság vezére föllép a hordó tetejére s a dob ütemei mellett messzehallható hangon árverezni kezdi az ünnep rozmarinvirágból való díszbokrétáját. Végre a legtöbbet igérő legény elnyeri a bokrétát és átnyújtja választott hölgyének. Ez most a legboldogabb pár a faluban; rajtok függ az egész közönség szeme, feléjök irányúi sok fiatal szív rejtett irigysége. De ők nem törődnek most senkivel, hanem körűltánczolják háromszor a tágas kerek tért a májusfa körűi, a melyet tánczhelynek szemeltek ki. Senkinek sem szabad velők tánczolni; a jogot arra egyes-egyedül ők nyerték meg és ők lettek az ünnep főszereplőivé mind a három napra. S mivel mind a három napon ők kezdik az ünnepi tánczot: előtánczosoknak neveztetnek. Az előtánczosok után az a legény veszi át a rozmarinbokrétát, a ki elsőnek lépett be az ünneplő legénytársaságba; de neki már nem szabad tánczolnia, hanem csak körűifutkos egymagában a bokrétával a táncztéren, mialatt a többiek, már most mindnyájan párosával, tánczra kerekednek és a vigalmat alkonyatig folytatják. Ekkor mindenfelé bebarangolják zenekisérettel az útczákat s megköszönik az elöljáróságnak, hogy részt vett a mulatságban.