Page - 569 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

569 Az elöljárók mindegyike egy-két forintot ajándékoz annak a lánynak, ki a rozmarinbokrétát elnyerte. Ennek szüléi vacsorát adnak az nap este a mulat- ságnál jelen volt nagy legényeknek és zenészeknek, a mi nem ritkán sokba szokott kerülni. Vacsora után a nagykorcsma táncztermére kerül a sor. Három nap és három éjjel folyton folyvást suhog-topog benne a friss és lassú keringő. A harmadik napon elárverelik a májusfa csúcsán lógó kalapot és selyemkendót, a begyűlt összeget pedig szétosztja a fiatalság maga közt. Kuglizó svábok. A boros palaczkot szintén leoldják a májusfáról s az ünnep végét jelentő szertartással ama gödörbe temetik, melyben a májusfa állott. A körülállók siránkozó hangon zokogják: „Oh jaj, oh jaj! vége a búcsúnak!" („Ojerum, ojerum, die Kerweih is hin!") Az elásott palaczk ott marad a föld gyomrában a következő év ünnepéig, mikor ismét feltámasztják halottaiból s a leirt módon virágokkal és szalagokkal feldíszítik. Szerdán reggel kábúlt fővel, a zene bágyadt hangjai mellett rekesztik be a fáradalmas napokat. A délvidéki német községeknek, csekély kivétellel, fúvóhangszerekből álló tulajdon zenekaruk van. Ezt szokták használni minden vigalmaiknál. Némely község iskolázott és műértő karmestert tart; de többnyire csak M. 72