Page - 581 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

581 Régebben a gazdálkodás főága az állattenyésztés volt. A negyvenes években alig volt a megyének 800 ezer magyar hold szántóföldje; a többi roppant terület legelő, erdő meg hasznavehetetlen mocsár volt, melyek környékén százezrével legeltek a lovak, marhák, juhok és sertések. Az ősi szokáson kivűl a helyzet kényszerűsége s a föld alkalmas volta egykép erre indították a lakosságot. A lábas jószágot könnyebben lehetett értéke- síteni, mint a gabnaneműt rosz utakon, tengelyen szállítani, s amazzal a fáradság is kevesebb volt. A soha föl nem tört, buja legelők bőven nyúj- tottak élelmet, a völgyek erei pedig üdítő vizet. Kint a szabadban élt s növekedett a jószág éveken keresztül, istállót alig ismerve s néha úgy elvadúlva, hogy egy-egy fékezhetetlen gulyára valóságos hajtóvadászatot rendeztek, mint Amerika végtelen síkságain. Az úrbér megszűntetése, a közlegelők fölosztásának megkönnyítése, a tagosítás megkezdése mindinkább korlátolta a marhatartást; mióta pedig a vasútak a megye belvidékeirc nézve is megkönnyítik a gabnaszállítást, néhol szinte a küszöbig fölszántják a földet, s a lábas jószág jóformán istállón nevelkedik. Mindamellett az állattenyésztés még mindig jelentékeny jövedelmi forrása a lakosságnak. Aránylag legszebb marhát tenyésztenek a magyar és bunyevácz gazdák, a szerbeké már satnyább, a németek meg egyáltalában nem szeretik, s ezért nem is ökrökkel, hanem lovakkal szántanak. Juhot, sertést a szerbek meg a sokáczok tenyésztenek legtöbbet. A szarvasmarha- állomány fölmegy az egész megyében 150 ezerre; még több a sertés, s majd még egyszer annyi a juhok száma. Legnagyobb fontosságú azonban a lótenyésztés, mely nemcsak régi jó hírnevét tartotta fenn, hanem minőségben is egyre javúl. A kormány, a megyei gazdasági egyesület, az uradalmak úgy, mint a közép- és kisbirtokos osztály, egyiránt kiváló gondot fordítanak a nemesítésre, melynek haszna úgy szólván kézzelfogható. A bácskai lovak ennélfogva ma már nemcsak a hazában, hanem egész Európában méltán elhíresültek. Legszebbeket nevelnek a magyarok, bunyeváczok és szerbek; ezekéi széles szügyűek, többnyire félvérfajták s kocsiban úgy, mint nyereg alatt kitartók, jó futók, s ezért mindenek fölött keresettek. A németek szép s jó lovai főkép igavonásra valók. A sokáczok apró, de kitartó lovait a hegyi tüzérség számára veszik. A középbirtokos osztály és a nagyobb uradalmak általában a legjobb fajta félvér lovakat nevelik; itt-ott azonban igen szép angol telivér törzs, s Almáson egy szép arabs ménes is található. A megye lóállománya közel 150 ezer darab.