Page - 620 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

620 készséggel fogadták a bevándorolt szerbeket, kiket lakhelyeikből kiüldözött a török, s a kik utóbb, úgy is mint harczosok, úgy is mint földmívelők és kereskedők, hasznos polgáraivá váltak az országnak. 1404-től kezdve a délkeleti végekből átszállított szerb telepeket a Csepelszigeten is találunk. A Vég-Szendrővel átellenben fekvő Keviből (a mai Kubin) kiköltözött és a Csepelszigeten, Szent-Ábrahámon letelepedett szerbek ez új helységüket Kevi emlékére Rácz-Kevinek nevezték el. A szerbek e letelepedéséről az ottani szerb egyházközség levéltárában őrzött régi verses krónikában ezeket olvassuk : „Hallj szép dolgot immár a Ráczokrúl, Mert fölkelvén önnön hazájokbúl, A sok megvett várak romlásábúl Budát érték mind egy akaratbúl. Azon fölül Esztergomot érék, Innét Váczot nem messze ismérék. Hajójuk, hogy alá igazodék, Csepelinek szigetét úgy érék. Kovin vaia Szenderő megyében, Honnan valók első kijövésben. Város nevét hozának közinkbe, Mert falu az, Ábrahám teleke, Várossá lőn és Kis-Kevi neve, Azután lőn Ráczkeve ő híre. A derékon helyeket vevének Es hamar kű házakat szerzének, Gazdagsággal mert bővelkedének, Többen is azután érkezének." Zsigmond király jelentékeny szabadalmakkal ruházta föl a bevándorolt szerbeket. Az 1404., 1428., 1455. és 1464-ki királyi oklevelek megerősítik a cscpelszigeti szerbeknek mindazon szabadságait és kiváltságait, melyekkel „ama régi Kovin városban éltek volt". 1459-ben a Murád török szultán által szeme világától megfosztott Brankovics István, Brankovics György szerb deszpota fia, nagy számú szerb néppel költözött be Magyarországba és a Szerémségben telepedett meg. Mátyás király szívesen látta a beköltözötteket, meghagyta deszpotáikat és megengedte, hogy ütközetekben saját vajdáik és kapitányaik vezérlete alatt harczoljanak, s a déli vidékek védelmét rájok bízta. Ugyancsak szerbek- ből állott a királyi naszádosok zöme is. Ezt a bevándorlást csakhamar egy újabb követte 1465-ben. Brankovics Zmáj-Vuk ugyanis megint több ezer szerb családot hozott magával, kik Bács-, Toron tál- és Temesmegy ékben települtek meg. E bevándorolt szerbek nagy szolgálatot tettek új hazájuknak a törökök elleni harezokban. Maguk az országos rendek is méltányolták kitűnő szolgálataikat. Az 1481-ki országgyűlés III. és IV. törvényezikke kimondta, hogy a szerbek egyelőre mentesek legyenek a tizedfizetéstől.