Page - 651 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

651 Az összegyűltek piros tojást adnak egymásnak, összeütik, s az összetört tojás azé, ki azt a magáéval összetörte, a miből életének tartósságára következtet. Húsvét második napjának reggelén a szerb legények csapatonként dudás és tamburás kíséretében, vagy a nélkül, házról-házra járnak leányokat öntözni. Ha a házba lépnek, a legények egyike így szól: „Hallottuk, kedves bátyánk (nénénk), hogy a kegyelmetek virágos kertjében egy szép liliom- (vagy rózsa-) szál virul, de kevéssel ez előtt hervadásnak indúlt. Mi azért jöttünk, hogy e szép virágot megöntözzük, mire, kedves bátyánk (nénénk), kegyelmetektől ezennel szabadságot kérünku. A házigazda vagy háziasszony erre így felel: „Szívesen köszönjük drága öcséinknek virágunkról való megemlékezését; de úgy tartjuk, hogy elég frissen nő. Azonban a virág amott van, s ha drága öcséink fáradságukat nem sajnálják, a szabadságot örömest megadjuk". Ekkor a ház valamelyik zugába elvonúlt leány előjön s így szól: „Inkább megváltom magamat, hogysem leöntsenek". A megváltás ára annyi csók s annyi piros tojás, a hány legény van. Míg a legények a leányt öntözik, az alatt a gazdasszony az asztalt szilvapálinkával, kalácscsal, piros tojással elhalmozza, mihez a legények letelepednek s van evés-ivás. Asztal után kolóznak s megint más lányos házhoz mennek. Húsvét hétfòjAizz egy hétre a temetőben ismét jellemző népszokás gyakorlását láthatjuk. Ez a testvériség ünnepe (druzsicsalo). Ekkor szokták ugyanis a szerbek a sírt fölhantolni, s ekkor a fiatal emberek és nők a temetőben összegyűlnek, koszorút fonnak. Azok, kik egymás iránt vonza- lommal viseltetnek, egy koszorút fonnak, azzal egymást átövezik, meg- csókolván egymást, testvériséget (pobratimsztvo, poszesztrimsztvo), azaz egymás iránti örök hűséget esküsznek. Ez a testvériségi fogadás nem sarkallik ugyan a vallásban, mindazáltal vallásos színezettel bír, mert Isten és Szent János nevében történik. A szerbeknél szokás, hogy testvérül azt választja az ember, kiről álmodott, vagy a kitől segélyt kért. Az ily fogadott testvérek egymást választott testvéreknek (pobratim, poszesztrima) nevezik. Ezen testvéresűlés, testvéri szövetség történhetik férfiak és nők közt egyiránt, sőt fogadott atyát (poocsim) és anyát (pomájka) is választhatnak. Az ily testvérek kötelessége egymást mindenben segíteni; de ezen testvéri kötelék egy esztendő múlva föloldható s ekkor új frigyet lehet kötni. Egyébiránt e testvéri frigy szent, s ha a szerb fogadott testvérére esküszik, esküjében nincs kétség. A szerbeknek majdnem minden vallási ünnepével a szeretetet és testvériséget tanúsító népszokást látjuk kapcsolatban. *