Page - 656 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

656 éneket zengenek s ismét leülnek, azok t. i., a kiknek szék jutott, vagyis a férfiak, mert a fiatalabb fehércselédek nem igen szoktak ilyen rendkívüli megtiszteltetésben részesülni. Mikor a pecsenyét az asztalra teszik, meggyújtják a kalácsba illesztett viaszgyertyát, tömjénfüsttel megfüstölik az asztalt, fölállnak, imádkoznak, egyházi énekeket énekelnek, főtt búzát (kolyivo) esznek és a házigazda a pappal a kalácsot négy részre töri. Az első negyedrész a papé, a második a házigazdaé, a többit a vendégek kapják, miközben dalokat énekelnek, melyekben fölemlítik, hogy nincs szebb dolog a világon, mint Isten dicsőítése, az igazságosan szerzett bor megivása és az ebéd megevése. Az ily vendégség eltart másnap reggelig víg dalok dalolása és czifrábbnál czifrább felköszöntők mellett. Minden szerb, még a legszegényebb is, megünnepli védszentjének napját, — «a ki ezt nem teszi, Isten áldását tőle elveszi".