Page - 9 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

9 körvonalai. Elég gyakran a délibáb tündérjátéka is mutatkozik s különben láthatatlan partokat emel a látkör széle fölé. Velencze tágas síksága terűi el a messze távolban, folyóinak ezüstszalagjaitól átszelve, melyek egyközű vonalakban haladnak a tenger felé. Az erdőség mindenütt gondos ápolásról tanúskodik. A magasb csúcsokon, hol a bóra legdühösebben tombol, a hatalmas koronájú faóriásokat meghagyták a fiatal erdő védelmére. Sehol sem látni irtásokat, s bár az erdőgazdaság jól jövedelmez, mégis mindenütt a legszebb szálfák díszlenek. Itt még olyannak láthatjuk a Karsztot, a minő lehetett letaroltatása előtt s a minőnek ma már lenn a sík földön csak kevés helyütt mutatkozik. Hogy a sűrű erdőség közepette is Karszt-talajon állunk, azt nemcsak a moha és páfrány közül helyenként kimeredező kopasz sziklagerinczek, hanem az a körülmény is mutatja, mely itt ép úgy, mint mindenütt az egész Karszt területén, a földszíni patakok feltűnő hiányában a talaj üregességére vall. A vizek mind a föld alatt keresnek maguknak útat s valahol lenn a lejtő alján törnek elő, mint példáúl a Vitovlinál kibuggyanó gyönyörű forráspatak, mely alig hogy kibukkan, már is malmokat hajt vizével. E fensík és e hegyek csapadékai mind a föld alatt rohannak a Wippach felé. Ezért akadunk az erdőség közepén helylyel-közzel a mélységbe vezető üregekre, a melyeknek boltozatait a lefolyó eső és hóvíz vájta ki. Ilyen tátongó üreg Ternovo közelében is látható, s a bele tekintő szem nem ér a mély tölcsér fenekéig. A Terno vani (valamint a tőle délre, Krajnában fekvő Birnbaumi) erdőnek egyik sajátságaként emelendők ki a benne található jégbarlangok. Ezek oly dolinák, aknák és szűk üregek, melyek fenekén, a hová a bóra a téli havat besöpri, jókora vastagságú földalatti glecserek képződnek. Míg fenn a fölszínhez közel a hóréteg csakhamar durva szemcsés kérgűvé válik, a mélyebben fekvő rétegekben csillogó jéggé tömörül, melynek képződésében az óriási nyomás súlyán kivűl bizonyára a megrepedezett üregeket átjáró melegebb légáramoknak is van némi részük. Fordúljunk most a dombvidék felé. A görczi dombvidék legszebb, szőlőkben, nemes gyümölcsfákban és mindennemű tenyészetben legdúsabb része az, melyet éjszakon a Korada hegy alsó lépcsőfokai, keleten az Isonzo és nyugaton a Judrio folyócska szegélyez, egyúttal ezen oldalon a monarchia és Olaszország közötti határvonalat is alkotva. E dombvidéknek németül „In den Ecken44, olaszúl Coglio, szlovénül Berdo a neve, mely utóbbi szó szelíden emelkedő közép-hegységet jelent. T. 2