Page - 20 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

20 rező bükkfaerdők értésére adják az ámuló utasnak, hogy a karszt-talaj korántsem egyértelmű a karszti kopársággal. Szinte az Alpesek előhegyeinek bükköseibe képzeljük magunkat : a hatalmas fatörzsek lombos koronái sűrű árnyékot vetnek, a talajt avar és gyep is borítja s a ki-kilátszó kősziklákat vastag moha födi ; kecses erdei virágok integetnek ismerősen felénk, minők a szagos müge és az ezerjófű; csak imitt-amott lep meg bennünket a délszakibb flora egy-egy növénye, mint például az erdő mélyén tenyésző világító vad Paeonia. Ilyen erdőség borítja itt Castua és Veprinaz községek határában éjszak és éjszakkelet felé a hegyek előtti halmokat s a hegység oldalait is csaknem egészen a gerinczekig, még pedig itt-ott mint sötét őserdő, melyben napokig elbolyonghatunk a nélkül, hogy a lombernyőn át a napot meg- láthatnék. így vagyunk különösen a „Lisina erdőtt-vel. Másfélszázados vörös bükkök és fiatalabb komlós véniczfák tágas medenczét öveznek itt körűi, melynek fenekén az érintetlen hegyoldalakról lemosott dús televényföld csak úgy korlátozza az erdő növését, mint egyebütt a föld hiánya. Ez az erdőjelleg, mely az Isztriáról általában elterjedt fogalmakkal oly nagyon ellenkezik, a castuai és veprinazi erdőkön túl, a lovranai erdőségre, vagyis a hegy egész keleti oldalára is átterjed, sőt elhat a déli és nyugati oldalakra is, tehát köröskörűi az egész Caldierára, a szőlő felső határától majdnem a tetőig. Ha a fárasztó ösvényeken való bolyongást megelégelve, a veprinazi erdőből arra a kitűnő széles kocsiútra térünk. mely Fiúméból Isztria belsejébe visz, néhány órai járás után az Uőka-szoroshoz jutunk, melyen keresztül ez az út Triesztnek indúl. Hagyjuk el annál a fordúlónál, a hol egy friss forrás, a „József császár kútja" bugyog, a völgynek irányúló kocsiútat és fordúljunk hegynek, a Monte Maggiorenek 1.396 méternyi magasságban fekvő s e ponttól nagyobb fáradalmak és veszedelmek nélkül harmadfél óra alatt elérhető csúcsa felé. Lábaink alatt látjuk az egész Isztriát, még pedig nemcsak azt a háromszög területet, melynek alapvonala közelében állunk, le egészen a déli csúcsáig, hanem a körötte fekvő tájakat is, nevezetesen ellátunk éjszak felé a krajnai Schneebergig, éjszaknyugatra és nyugatra a karinthiai és kelettiroli Alpesekig, továbbá délnyugattól délkeletig a tengerre, délkelet felé a dalmát Velebit-, kelet felé pedig a Bitoraj- vagy Kapela-hegységre meg a fiumei Karsztra esik tekintetünk. Délkeleten a félsziget mellékén a tenger fényes tükréből fakón kiemelkedő isztriai szigetek kötik le figyelmünket; ezeket