Page - 44 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

44 a lejtő lábánál hevernek óriási halomban, bástyaként tornyosulva a tenger és a tátongó üreg között, az utóbbi jelenleg roppant magasságú színkörhöz hasonlít kagylószerűen befelé hanyatló boltozatos falaival és tetején kicsip- kézett párkányzatával, melyen keselyűk tanyáznak. E hegyomladékot, mely Dirupo di Smergo (Meragska jama) néven ismeretes, egy keskeny ösvényen körüljárva és a sziget hegygerinczének tetejére érve, a délnyugat felé haladó lovagló úton, egy menedékes lejtőn Cherso fővárosba jutunk, mely jól védett öbölben fekszik és semmiben sem különbözik az imént leírt, valamikor velenczei hatalom alatt állott isztriai kikötővárosok közös jellegétől. A Valle Fischio nevű, mocsaras levegőjében hideglelést tenyésztő öböl mellett elhaladva, sűrű olajfás kertek között, melyeken általában a szigeten levő legtöbb birtok jövedelmezősége alapszik, ismét a sziget gerinczére jutunk föl, a hol innen-túl husz kilométernyi hosszaságban a legkopárabb karszt-sivatag terűi, melyet maguk a lakosok is „Arabia petreatt-nak neveztek el. E vidéken való lovaglásunk közben némi érdekességgel kínál- kozik a valamivel távolabb nyugatra fekvő Vrana-tó, melyhez ne sajnáljunk egy kis kirándúlást tenni. Köröskörűi kopár sziklafalaktól övezett, tojásdad karszt-mederben nyúlik el éjszak-éjszaknyugattól dél-délkeletnek e jókora terjedelmű, több mint öt kilométernyi hosszaságú és másfél kilométernyi legnagyobb szélességű édesvizű tó, a tenger indigókék színétől elütő aczél- kék színével. A tónak nincsen látható lefolyása, holott minden oldalról beömlő vizek levezetésére alkalmas barázdák torkollanak belé, csakis esőzés idején árasztva belé záporpatakaikat. Gyér növésű bokrok s a déli szélén nádasok húzódnak a part mentén, épen elégséges mennyiségben arra, hogy rajtuk a víz legmagasb állása és mai szintjére való visszahúzódásának fokozatai meglátszanak. Egy roskatag kis kápolna, egy ódon fal, egyetlen alacsony kőházikó az emberi élet és tevékenység itt látható összes nyomai, s egyetlen megviselt csónaknál, melyet itt létünkkor magunk is használtunk, többet e helyütt nem is láttunk. A tó szine 16 méterrel magasabb a Quarneróénál, mélysége pedig majdnem akkora, mint ez öbölé, vagyis mintegy 70 méter. A víz egészen fenékig édes és csak édesvízi állatok élnek benne, tehát nincsen közlekedése a tengerrel. A már több ízben hangoztatott kérdés, vájjon honnan kapja e tó a vizét : föld alatti forrásokból-e, vagy csupán a beléömlő csapadékokból, a partjain álló útast is bizonyára foglalkoztatja s eltereli gondolatait a kör-