Page - 48 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

48 nincs kilátás a nyilt tengerre, s melynek dél-keleti, védettebb, keskeny végén fekszik Lussin piccolo. E város az imént nevezett Lussin grandét nagyságra ma jóval fölülmúlja, pedig főképen csak kényelmesb lakhatósága miatt ajánlhatóbb a sziget többi ismertebb helységénél, mert egyébként környékének majdnem egészen kopár sziklafalai, melyeket csak most kezde- nek lassankint befásítani, sem Lussin grande bájos vidékével, sem Cigale vonzó tengerparti jellegével nem vetekedhetnek. A ki Lussinon igazán gyönyörű kilátást akar élvezni, annak az imént említett, könnyen és kényelmesen elérhető két helység egyikébe, vagy a valamivel távolabb fekvő Neresinébe kell mennie. Ez utóbbi a Lussintól a Monte d'Osseróhoz vezető útban fekszik, s mentül közelebb ér az ember Neresinéhez, annál sűrűbb, dúsabb és változa- tosabb a Monte d'Ossero örökzöld növényzete. Eleintén egy darabig kavicsos talajon szétszórt hatalmas myrthusbokrok közt halad az út ; tovább e bokrok mindegyre sűrűbben csoportosúlnak, majd ismét messzebb fanagyságú Erikáknak, örökzöld hársaknak és tölgyeknek, eperfáknak, stb. engedik át a helyet, ezeket pedig végűi a legtökéletesebb úgy nevezett „haraszterdő44 (Macchienformation) szegi be, melynél szebbet és teljesebbet nem egyhamar lehet látni. Neresine, egészen körűizárva ily örökzöld haraszt-erdőtől, nem a nyilt tengerre, hanem Cherso szigetére néz, és vagy kiinduló, vagy pihenő pontja az 588 méter magas Monte d'Osseróra tehető kirándúlásoknak. Minden oldalról, de különösen a tenger felől nézve, e hegy már csak azért is tekin- télyesebbnek látszik, mivel egymagában emelkedik ki s nincsen oly sok hegyfoka, mint példáúl a Monte-Maggiorének. Legfelső része minden oldalról kúp alakúnak mutatkozik s az alsó- ausztriai ötscherhez hasonlít. A hegynek Neresinétől keletre fekvő lába sűrű erdőségekkel és bokrokkal van borítva, holott a többi lejtő köröskörűi már gyérebb növényzetű, a magasabban fekvő részek pedig csupa kopár kősivatagok. Miután a három nagyobb quarnerói sziget közül a legdélibb fekvésűt legalább futólag áttekintettük, vessünk egy pillantást a tőle délre levő Levrera, Unie és Sansego szigetkékre, melyeknek lépcsőzetesen emel- kedő, sárgás, fában szűkölködő, de szőlőben annál gazdagabb homoktalaja hófehér, alacsony mészkő talapzaton épül, — azután pedig látogassuk meg végezetül Vegliát.