Page - 56 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

vonatkozni, ép oly kevéssé történelmi hitelű, mint a másik, a Rè Carlo, mely a longobárdok legyőzőjére czéloz. Még gyérebb számúak a Trajanus alatt G. Petroniustól épített színháznak nyomai. Csodálatos azonban, hogy az egykori színházzal szomszédos egész terület még ma is Rena vecchia nevet visel (az arena elnevezés után). A mi a világbíró nép korából még fenmaradt, az a város két gyűj- teményében , a régiségtárban és a székesegyház melletti Lapidarióban látható. Míg a gondosan szervezett múzeum egészen olyan berendezésű, mint más hasonlónemű gyűjtemények: addig a Lapidario már egészen más jellegű. Trieszt városának egyik legderekabb férfia, az 1842-ben elhúnyt Domenico de Rossetti, sok éven át folytatott legbuzgóbb törekvését megvalósítván, az 1768-ban, Olaszországba való visszaútazása közben itt meggyilkolt Winkelmannak emléket állítandó, ez emléket úgy tervezte, hogy az mintegy középpontja legyen a helybeli régiségek gyűjteményének. E czélra a székesegyház melletti, épen akkor tájt használaton kivűl helyezett temető látszott legalkalmasabbnak némi átalakítással, s a síremlékekkel és fogadalmi kövekkel, oltárokkal, föliratokkal s más efféle régiségekkel díszített kertet nem sokkal az alapító halála után csakugyan meg is nyitották. A becsesebb szoborművek és egy kiválóan nevezetes fölirat számára utóbb egy templomszerű épületet emeltek. A három lépcsőzetű síkra tagolt, fákkal és bokrokkal beültetett kertbe lépve, sajátságosan mélabús hangúlat szállja meg lelkünket. A nagy számú föliratos kövek, melyek közül sok még a klasszikus kor szép vonalait mutatja, míg mások későbbi századokból s némelyek az újabb korból valók, s rajtuk, valamint az összes szabadon álló emlékeken elmállás jelei láthatók, — mind arra vallanak, a mi e hely valaha volt, t. i. temetőre. De olyan temetőre, melyben ez idő szerint majdnem tizenkilencz évszázad aluszsza álmát! A ki e régi kövek föliratainak olvasásához ért, annak ez emlékjelek rég elhalt emberekről és letűnt időkről beszélnek. E félig elmállott köveknek köszönhetni első sorban a régi Tergeste belső életéről, lakóiról és családairól, hivatalairól és méltóságairól, épületeiről és nevezetesb eseményeiről való ismereteket. Ha az efféle emlékek közül, különösen a nagyobbakból, igen sok mindörökre elveszett, annak okát a későbbi nemzedékek hanyagságán és kíméletlenül gyakorlati gondolkozásán kivűl abban a sokféle szorongattatás- ban és viszontagságban is kell keresnünk, melyeknek a római birodalom