Page - 66 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

66 építése. Mióta vasút köti össze Triesztet Bécscsel, azóta a város éjszak felé is mindinkább terjed, úgy, hogy nemcsak a város mögötti dombokon épül- nek újabb-újabb házsorok, hanem a tengertói is jókora darabot elhódítottak. A város folyton előbbre nyomúl a tenger felé, különösen az új kikötőnél. E tájon minden egészen új keletű. Maga a vasúti pályaudvar is csak 1878-ban épült az új kikötői építkezésekkel együtt, az előtt ugyanis más helyen állott. A kikötő átalakítása abban állott, hogy az addig nyílt rév három óriási medenczének és egy a partvonallal egyenközű töltésnek építése által zárt kikötővé változott. A pályaudvart környező házak nagy része szintén új, nemkülönben a közbűi lévő két kertecske és az egyikben álló emlékszobor is. A régi piazza grande falakkal és házakkal volt elzárva a tengertől; a városi palota szabadon állott; a tér hátsó oldalát elfoglaló mai városháza helyén egy régi városi épület és két templomocska állott; a tengerhez egy kapu, a város többi részeihez pedig sikátorok és keskeny útczák vezettek. Ez alakjában a tér az isztriai parti városokéihoz hasonlított. A jelen században nagy átalakítások történtek rajta. Eltűnt a két kis templom, el a régi palota is ; leomlottak a falak és egyéb épületek, melyek a tengerre való szabad kilátást gátolták. Természetes, hogy a kikötő-kapu, a városnak ekkor már egyetlen kapuja, szintén elpusztúlt. Az egész feltöltött belső kikötőnek, a Mandracchiónak helyét egy kertecske foglalta el, melynek egyik oldalán, a hol az előtt a halpiacz volt, 1880-tól 1883-ig a Lloyd-palota, Ferstel Henrik pompás renaissance-stilű alkotása épült. Hátsó oldalát az 1875-ben befejezett városi palota alkotja, Triesztnek ez egyetlen díszépülete, melynek ide való építőmester, Guiseppe Bruni, a tervezője. Sajnos, hogy a fényes, legdúsabb renaissance-stilű homlokzattal nem áll arányban az épület szélessége; a keskeny palota majdnem olyan, mint egy függöny, mely szégyenlős szánakozással födi el az ó várost. Csak az ó várost bejárva, érzünk valamit az ódonság lehelletéből. Itt még nem egy dolog hasonlít az isztriai parti városok rendes képéhez. Minthogy a városnak majdnem valamennyi szebb épülete a legújabb időből való, természetes, hogy történelmi fejlődésről és a stilfajok egymás- utánjáról szó sem lehet. A templomok közül is a nem katholikusok birtoká- ban levő két legszebb egészen új keletű. Ezeknél a stilus választására vallási és nemzeti hajlamok voltak irányadók. A német eredetű ágostai evangelikus hitközségé góth, az illyr nemzetiségű görög-keletieké pedig byzanti stilű. A reformáczió mozgalmai, melyek a XVI. században Triesztet is érintették,