Page - 84 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

84 1878-ban épült a genuai Bruno tervei szerint. Természetes, hogy nem játszanak egyszerre valamennyi színházban. Átlag, a nyári hónapokat kivéve, három színházban játszanak váltakozó társulatok. Jóllehet itt is jogosult panaszt lehet hallani a színházlátogatás csökkenéséről, azért az alsóbb nép- osztályokban még mindig elég élénk a drámai, de kivált az operai előadások iránti érdeklődés. Vasárnaponként valamennyi színház rendesen telve van. Minthogy a Tengermellék zeneművészetéről nem szólunk külön czikk- ben, e helyütt kell megemlékeznünk e tartomány egyik fiáról, kinek nevét zeneművelő és zenekedvelő körökben még ma is nagy elismeréssel emlegetik. Ez Tar tini József, a hegedűművész, zeneszerző és a zeneelmélet mestere. 1692 április 12-én született az isztriai Piranóban, s gyermekéveiben a capodisztriai oratorianusok iskolájában nyerte első zenei kiképzését. Szíve választottjával titokban kötött házassága szökésre készté őt Paduából, mely- nek egyetemén jogot tanúit, de egyúttal buzgalommal gyakorolta magát a vívás mesterségében, s eleintén az volt a szándéka, hogy vívómester lesz. Paduából megszökvén, egy barátjánál rejtőzött, s az emberi társaságból való ezen hosszabb ideig tartó visszavonúlása alatt egyedül a zenével foglalkozott, melynek művelése ezentúl élete főczéljává lett. Ezen időben szerzé, egy „Faust"-féle álomlátás hatása alatt, híressé vált s a hegedű- virtuózoktól ma is kedvelt „Ördög-sonata"-ját. Folytonos hegedű-gyakorlatai közben födözte föl az úgynevezett „együtt zengő" hangokat, melyeket a tiszta hangolásra gyakorlatilag is értékesített. Vonójártatása is mintaszerűvé lett az újabbkori hegedűjátékban. Mozgalmas virtuóz-évei után Paduába vonúlt vissza, hol iskolát alapított, melybe Európa minden részéből elzarán- dokoltak a tanúlni vágyók; számos hegedű-virtuózt tanított ki; több elméleti munkát is írt, és korának sok tudós férfiát ösztönözte zeneirodalmi tevékenységre. Szerzeményei, melyeknek száma állítólag 500-nál is többre rúg, részben még ma is új kiadásokat érnek. Tartini 1770 február 26-án halt meg Paduában. Ifjú éveiben viharos hevű, szinte túlságig csapongó képzelmű, de önálló művészi egyéniségéről higgadtabb, érett és világszerte ünnepelt korában az volt a közkeletű szójárás, hogy: „Tartini nem játszik, hanem énekel a hegedűn". Triesztnek nemcsak olasz nemzetiségű lakossága vett részt régebben és a szabadkikötő megnyitásának első zavaró hatásai legyőzése után később is nemzete irodalmi életében; a németek — kiknek száma 1880-ban a hivatalos adatok szerint 5141 volt — szintén dicsekedhetnek néhány költővel, kik ha