Page - 116 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

116 építkezések valószínűleg a Krisztus utáni 238. évből valók, midőn az aquilejaiak a Laibach felől előnyomuló Maximinus Thrax ellen voltak kénytelenek a béke hosszú korszakában elhanyagolt s ekkor hamarjában kijavított falak mögött védekezni. Mindazonáltal hősiesen tartották magukat s megvédték a kegyetlen császár boszújától Itáliát, mely elszakadt tőle. Azóta Aquileja az egész IV. századon át mindaddig, mig Attila el nem pusztította, erős vár hírében állott. Valószínűleg a város délkeleti sarkán, az egész környék legmagasabb pontján, hol ma a bazilika van, emelkedett a Capitolium, míg ettől éjszakra egy ott talált fölirás szerint a baromvásár, forum pecuarium, volt. E kettő között fekhetett a forum civile, hol sok más ismeretlen szoborművön kivűl a város körűi érdemeket szerzett C. Alvius Pollio quatuorvir aranyozott lovas szobra, valamint Cornelius Scipio Nasicának, C. Flaminiusnak és L. Manlius Acidinusnak még a köz- társaság idejében emelt szobra volt fölállítva; ez a három férfiú vezette a latin települőket a római tanács rendeletére Aquilejába. Manlius Acidinus szobrának föliratát ismerjük több töredékben, melyek egyike Catajo kastély- ban Padua mellett, másika a Tornieri-gyűjteményben, Vicensában, őriztetik. A forum mellett több, különböző istennek szentelt oltárt ástak ki. Közelében közhasznú épületek, gabonatár és a császári pénzverő ház álltak, melynek helyén a múlt században pénzzel telt kosarakat és tégla-alakú nehéz rúd- ezüstöt találtak. A baromvásár tőszomszédságában egy ház romjaiban még nagy mozaikpadlót is tártak föl, Galateát (vagy Európát) ábrázolva, ki Amor által vezetett bikán úsztat át a tengeren; az egész szép, föltárásakor még színeinek teljes üdeségében díszlő, kitűnően komponált és rajzolt munka volt, mely azonban elhanyagoltatása következtében fölismerhetetlenné vált. Nem kevésbbé gazdag a nyugati fal mentén elhúzódó városrész különféle leletekben. Itt keresik a császári palotát, melynek létele legalább a későbbi időkben kétségtelen, valamint még sokkal több okkal a színházat. E helyen már régebben hatalmas, féldombormívű virágfüzérrel, Erosokkal és sasokkal díszített épületrészek, valamint föliratokkal ellátott színházi ülések kerültek elő, míg újabban csakugyan ástak ki a város belső fala mellett egy félkör- alakú építményt, de még nincs eldöntve : színház volt-e vagy czirkus. Bármily hézagosak ismereteink a régi Aquilejáról, történetének minden időszakából vannak egyes leletek, melyek részben visszanyúlnak a köz- társasági korig. A köztársaság utolsó, vagy Augustus császárságának legelső éveiből valók egy Jupiternek szentelt templom romjai is, melyeket tizenkét