Page - 184 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

184 helyét egy kakas foglalja el a kocsirúdon. A lakodalom napján egy részt a vőlegény, más részt a menyasszony házánál gyűlnek egybe kinek-kinek a maga rokonai, barátai és vendégei, és mindenütt egy-egy legény, meg egy házas férfi — vőfély és násznagy — veszi át a főszerepet az erre követ- kező szokásos játékban. A muzsikusok nyomában halad folytonos lövöldözés és víg dalolás közben a magát csendesen viselő vőlegény kísérete a meny- asszony házához. Itt úgy fogadják az érkezőket, mintha egész váratlanok volnának s el sem tudnák képzelni megjelenésük czélját. Meg is kérdik őket, hogy miért mind e zaj és lárma; a mire rendesen az a válasz, hogy egy galambért mentek, s azután le is írják részletesen a keresett galambot, közben-közben a legvaskosabb bókokkal tisztelve meg a menyasszonyt. Erre a mátka házából sorban a legvénebb asszonyokat vezetik ki a vőlegény kísérői elé, a kik a bemutatottakat nem a leggyöngédebb tréfákkal útasítják vissza. A tárgyalás további menetében egy darab selymet mutatnak elő a menyasszony ruhájának szövetéből, azt mondván, hogy a keresett galamb szárnyai ilyen színűek. Miután még néhány kis lányt küldenek ki, utolsó előttinek megjelenik a nyoszolyólány, kinek láttára nagy örömmel kijelentik a várakozók, hogy az óhajtva várt galambnak az ő közelében kell lennie, s erre végűi maga a menyasszony is kilép a ház küszöbére. Láttára általános örömrivalgás közt a templomba indúl a menet, honnan az esküvő után tánczra és lakomára térnek vissza, melynek se vége, se hoszsza. Ha a meny- asszonyt más faluba viszi a férje, szülőföldjének legénysége a templomból kijövet elállja az új pár útját s egy pohár borral kínálja meg, a miért azonban a férjnek váltságdíjat kell fizetnie. Ha a házasúló felek egyike özvegy, a legnagyobb csendben és minden föltűnés nélkül készülnek az esküvőre, hogy annak napja lehetőleg titokban maradjon ; mert különben a rá következő estén macskazenével boszantják az új párt, melytől csak bor- vagy pénzajándékkal válthatják meg magukat. A szülők rendesen távol maradnak gyermekeik lakodalmától, — s ezzel kapcsolatban megemlíthetjük azon, még a társadalom magasb köreiben is szigorúan követett szokást, mely szerint a megholtnak temetésétől a leg- közelebbi rokonai szintén távol maradnak. A hajdani változatos és festői népviselet, melynek alkotó részei vagy a szorosan vett házi, vagy legalább a kisipar termékei valának, újabb időben kiszorúlt a gyáripar olcsó czikkei elől. Csak kivételesen látni már ma egy- egy roskatag öreg emberen vagy vén anyókán ezt vagy azt a régi divatú