Page - 196 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

196 Nem igen beszédes s csak ritkán káromkodik, de a mikor megteszi, azt hinné az ember, hogy mindjárt megered a jégeső s közbe csapkod az istennyila. Ilyesmire azonban csak hirtelen haragjában, veszekedés közben, vagy boros fővel ragadtatja magát. Testi erejére büszke, de csak nagy ritkán él vele annyira vissza, hogy hatalmas ütlegeknél nagyobb erőszakos- ságra vagy épen bűntényre vetemednék. Babonás lévén, hisz a Mora okozta lidércznyomásban és a copernice nevű boszorkányok létében, kik a négy kántorbőjt idején ördöngös táncz- mulatságaikra messze vidékről összegyülekeznek s kiknek mindkét nembeli segítőtársaik is vannak. Ezek okozzák amazokkal egyetemben a slabo, hndo oko néven ismert szemmel való megverést, a melylyel embereknek és állatoknak, kerti vagy mezei gyümölcsöknek ártanak. E rontás ellen bűbájos erejűeknek hitt amuleteket hord magánál. Vagy legalább, ha már máskép nem lehet, titokban két szarv alakjára előre meresztett mutató- és kisujjával igyekszik a veszedelmet magától elhárítani. Egy kevés tömjén vagy a húsvéti gyertyák viaszának egy darabkája is jó e czélra, holott régebbi időben némely vénasszonyok varázsigéikkel orvosolták a megboszorkányo- zott személyen vagy tárgyakon esett károkat. A nem igen nagy számú népmulatságok közül még mindig szokásos a Keresztelő Szent János napja előtti estén (június 23-án) rakott máglyák keresztűlugrálása, mely Kautz J. De ritu ignis in natali sancii Joannis accensi (Bécs 1759) czímű könyve tanúsága szerint a németeknél is otthonos volt. Triesztnek Rena nuova és Pegolotta nevű külvárosaiban ma már e mulatság, valamint a léggömbök föleresztése is rendőrileg el van tiltva. Sört a mandriere nem iszik, de annál jobb ismerője a bornak s nagyon jól meg tudja különböztetni a bortól eredő jókedvet (dobra volja) a részeg- ségtől (pijan biti). A jó bornak itt közkeletű fajai : a ter an, refosco, merzamin, mascena, moscato. Sajnos azonban, hogy a korcsmákban és pálinkamérésekben (liquoreria, vagy petesseria) az úgy nevezett negri\ vagyis a vadabb mulatozók között, kik pipaszó, kártya és káromkodás közt lopják a napot, fölös számmal akadnak újabban mandrierék is, kiknek szegény családja otthon koplal és nyomorog. De fordúljunk el e szomorú képtől valamivel derültebbek felé, s szóljunk a sagre nevű búcsúkról, a melyeket rendesen az illető egyház védszentje ünnepének hetébe eső vasárnapon tartanak, s a melyeken sokszor