Page - 208 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

208 Régebben e népünnep fényét nagyban emelte a vele kivonuló álarczos zenekar, a melyet alapítójától, Luigi dei Piori-tó\, la banda dei fiori-nak hittak. Ez ma már letűnt a színtérről, s egyáltalában a mai farsangi Corso csupa czifra nyomorúság a harmincz évvel ez előttihez képest. Triesztben hamvazó-szerdán nagy népcsődűlet mellett gyászbeszéddel és mindenféle bohó szertartással szokták eltemetni a farsangot jelképező szalmabábot. E játék színhelye rendesen a várossal szomszédos Guardiella nevű falu. A tavasz kezdetét is megünneplik. Már Isztria lakói nagyon kedvelik a virágot ; de Triesztről meg elmondható, hogy alig van a monarchiának más városa, melyben annyi pénzt adnának ki virágért, mint itt. A virág- árúsnők szüntelen el vannak foglalva, s majdnem minden családnak folyton meg-megújúló díszszel pompázó virágasztala van. A halászatnak, nem- különben a vadászatnak, újabban pedig a vasparipázásnak is buzgó hívei a triesztiek. Az efféle egyesületek tagjai külön-külön ruházatot viselnek és bárkáik is más-más alakúak (lancia, lancione, scalè, seniler, Skiff és Pa ir var). Meg kell még említenünk a nyilvános tombolát, mely a legnagyobb- szerű népünneppé, a város lakosságának legkiválóbb gyülekező alkalmává s egyúttal jótékonysági ünneppé is lett, a mennyiben tiszta jövedelmét a szegények fölsegélésére, vagy egyéb közhasznú czélokra fordítják. A húzás bizonyos ünnepies formaságokkal s kirendelt hatósági személyek ellenőr- ködése mellett történik, kik előzetesen meggyőződnek arról, vájjon mind a kilenczven szám külön-külön tokokba zárva benn van-e a szerencsekerékben. A nyerő számokat, melyeket egy árva- vagy szegényházi gyermek húz ki, fölmutatják, kikiáltják, a nép közé dobják s minden húzás után a tér külön- böző szögletein messzire ellátszó táblákon tűntetik föl. A nyeremények a cinquiná-ra, meg az első és második tombolára esnek. A nyerőt a zene tussal üdvözli. Mint minden népnek, úgy az isztriai olaszoknak is vannak saját népdalaik. E nagyobb részt szerelmi tárgyú dalok többnyire Triesztben teremnek a farsang alatt és villámgyorsan terjednek el az egész félszigeten. A régebbi időből való népdalok, sajnos, elvesztek, kivéve a pár évvel ez előtt dr. Ive Antal tanár által gonddal összegyűjtött és kiadott rovignói dalokat. Isztria olasz lakóinak Tommasini Jakab Fülöp püspök fönt említett munkájában (1645) ' e i r t viselete ma már teljesen eltűnt. A tartomány olasz lakossága ma már egészen polgári módra öltözködik, általában igen egyszerűen, legfölebb annyi különbséggel, hogy a műveltebbek ritkán magastetejű, gyakrabban ellenben alacsony kalapot viselnek, míg a köznép