Page - 218 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

218 imádságos könyv nélkül menni a templomba, s az olvasásban, ha még oly nehezen megy is, legalább annyira igyekeznek jutni, hogy e könyv tartalmát úgy, a hogy kibetűzhessék. Elég, ha egyetlen olvasni tudó lány akad a falu- ban; attól aztán vasárnaponként a többiek is megtanúlják a betűk ismeretét. A dél előtti isteni tisztelet után a férfiak a templom előtti téren marad- nak, vagy a helység más terén gyülekeznek egybe, hogy a klic-zt, vagyis a hatóságoknak az erdőfelosztásra, a sorozásra s általában a községi teendőkre vonatkozó hirdetéseit meghallgassák. Ezek szolgálnak azután az az napi beszélgetés, fontolgatás és okoskodás, sőt némely esetben az egyes érdekelt feleknél a hevesebb vitatkozásnak is tárgyaiúl. Délre a közelebb lakók haza mennek, de a délutáni áldásra, vagy vecsernyére megint visszatérnek; a távolabb lakók pedig rendesen együtt maradnak a téren álló hársfa alatt, s ott letelepedve, elmondják egymásnak elmúlt heti tapasztalataikat és élményeiket, valamely falubeli polgártól megtudják az utóbbi napok újdon- ságait; esetleg elintézik a plébánosnál, vagy az elöljáróságnál ügyes-bajos dolgaikat. Némelyek a korcsmában várják meg a dél utáni isteni tiszteletet, mely után egyes falvakban tekejátékra gyülekeznek, olasz kártyákkal briscola-1, tresette-1 játszanak, vagy pedig tánczolnak. A kiváncsiabbak az olvasókörbe (citaonica) mennek újságot olvasni, vagy körülállják azokat, a kik nekik a Nasa Sloga, vagy az Edinost czímű trieszti szlovén lapokat fölolvassák. A citaonicába falusiak közül sokan azért is járnak, hogy ott valami szép dalt, szavalást, vagy szónoki beszédet hallgassanak, szóval hogy ott szívöket nemesítsék, ismereteiket gyarapítsák, vagy mulassanak is. A búcsúk és országos vásárok többnyire vasárnapra esnek. A vásárokra közeli és távoli városokból kereskedők érkeznek ; az oda valók minden felől tódúlnak adni és venni, vagy sokan a végett, hogy templomba menjenek, a vásárban szétnézzenek, rokonaikkal találkozzanak, barátaikat s ismerőseiket üdvözöljék s velők egymás egészségére egy pohár bort igyanak, beszél- gessenek s kettősben hősi dalokat (bugarija) énekeljenek. Az ifjúságnak fő mulatsága azonban a táncz, mely nélkül búcsú és vásár meg sem eshetik. Rendesen a szabadban tánczolnak s leginkább a kedvelt horvát nemzeti tánczot, a kolót járják, melyhez a zenészek egy magasabb, meg egy mélyebb hangú klarinét-féle hangszeren (sopila) vagy dudán fújják a nótát. Ma már itt-ott a hegedű is járja. A tánezoló párok majd egy helyben keringnek, majd meg jobb kezén fogva balra fordítja a tánezos tánezosnőjét; aztán hol egyenként, hol párosával tánczolnak, majd több pár lejt együtt